Blogok

Még inni sincs időm…

Southfork is ide jár tanulni…

A reggeli felkelés meglepően jól sikerült. A fejés rendben lezajlott, majd ezután végre megkóstolhattam reggelire életem első puliszkáját. Rengeteg könyvet olvastam, ahol az erdélyi pásztorok életéről volt szó. Nekik egy alapétel a puliszka. És most a tányéromon vigyorgott, majd életre szóló barátságot kötöttünk.

Beindul az élet…

Szerencsére reggel nem kellett „korán” kelni (8 óra, ami helyi idő szerint 7) és sikerült kipihenni magam előre is. (és a celebek által sűrűn emlegetett jetlag-et is sikeresen kihevertem; ennyi médiaszemélyiség között már-már én is annak érzem magam így feljogosítva magam ilyen közhelyek puffogtatására).

A kezdetek…

Mivel is kezdjem a blogomat? Stílusosan, egy verssel:


Reményik Sándor: Atlantisz harangoz 


Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország,
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely faluk hangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ottfenn förgeteges éjben:
Erdély harangoz, harangoz a mélyben.

3. Nap, Szénaforgatás a Fehér Népekkel

Ez a nap is kímélően kezdődött, Gabinak dolga volt a Közbirtokosságon (pályázatok ellenőrzése), s ebben nemigen tudtam volna hasznára lenni, úgyhogy békés reggeli. Visszautasítottam a reggeli pálinkát, remélem, hogy nem bántottam meg ezzel senkit... legalábbis nem nagyon.

2. Nap, Kaszálunk!

Ma reggel a tegnapinál jóval korábban, már 6 órakor keltem, s szántam egy kis időt a blog vázlatának bővítésére. Marika a kedvenc reggelimet, szalonnás – kolbászos rántottát készített nekem, ami előtt persze most sem maradhatott el a kupica pálinka. Itten jóféle pálinka van ám, Szatmári Szilva, aztán ebből csak kupicával adnak, nem decivel… amiért roppant hálás vagyok.

1. Nap, Felpakolás a tanyára

Az első nap egy kicsit lassan indult, az előző napi tivornyázás után Gabi azt mondta, hogy elég fél 9 környékén felkelni, s utána indulni. Neki hamarabb akadt dolga,fél 9 környékén itt már mindenki végzi a maga feladatát, majd utána jönnek reggelizni.

0. Nap, Az érkezés

A vonat kb. reggel fél nyolcra érkezett meg a csíkszeredai állomásra, ahol már vártak minket a gazdák, velük együtt megjelent néhány fotós a helyi sajtótól. Bemutatkoztunk egymásnak, név alapján hamar megtaláltuk, hogy mely kalandor melyik fogadó gazdához kerül. Haschi András köszöntött bennünket, majd indultunk is a szállásra, ki – ki a maga gazdájával együtt.