Blogok

Végül, de nemhogy nem utolsósorban, hanem kifejezetten szándékosan, essen szó arról a két fiatalemberről, aki felvállalták, hogy megismertetik velem a székely farm működését.

Szégyellnivaló, amikor az embert a tanyáról visszatérve megint totálisan beszippantja a nagyváros. Velem ez történt, kínosan pontosan felmutatva, milyen szétesett, tört ütemben élünk itt a nagyvárosban. Kiszámíthatatlan és sűrű budapesti életem elkapott, így a nyugalmas beszámolóhoz és agárdi kedves ismerőseimhez csak jópár nappal később, most térek vissza.

Ha már ilyen ez a hely, ne legyek paraszt, s essék pár szó a faluról is, ahol 10 napig éltem.

Ezt a címet gondolom legalább egyszer majdnem minden kalandor elsütötte a blogjában, így én is erre kényszerülök.

Kiegészítésképpen néhány nemesrádói életképet szeretnék mutatni!

Augusztus negyedikén vette kezdetét a várva várt vidéki kalandozás, amelyre végül Nemesrádón került sor Varga Kati kalandor társaságában (aminek külön nagyon örülök!)

Ez a szakmám, úgyhogy valószínüleg az itt eltöltendő 12-13 nap legunalmasabb bika következik. Jönnek fotózni, kamerázni és kérdéseket feltenni. Amikre szépen és okosan kell majd válaszolni.

Ma (már) kicsit később keltem, a tehénfejésbe is épp csak becsatlakoztam, mint vákuum a csecsre…