Blogok

Orientáció: hol is vagyok?

Sokáig ki nem állhattam azt az “Először a hazádat ismerd meg, aztán menj külföldre” című közhelyet, amíg a program első napján rá nem éreztem, hogy ha az ember a világot akarja megismerni tényleg nem feltétlenül kell messzi egzotikus tájak után vágyódni. Sokkal többet tud adni ha egy számára egzotikus, nem-városi életformát ismer meg közelebbről, itt Magyarországon. Ebből jutott ki nekem az első adag.

 

 

Ehhez persze szükség volt autentikus gazdákra és kizökkentő, a városi fiatalok agyonbombázott ingerküszöbét jócskán átlépő élményprogramra. Ebbent telt az első ismerkedési nap, hála a jól szervezett programnak.

Bálarakás ás traktor anatómia, majd állat mélylélektan torreádori közelségbe kerülvén a dühödten földet kaparó tenyészbikához. Persze ez vidéki szemszögből nyilván megmosolyogtatóan tisztes távolnak nevezendő.

Mondhatom, hogy a 0-ról indulva, mint egy száraz szivacs szívta mindenki magába az érdekes információkat hála szimpatikus túravezetőinknek.

Leginkább azért a sok rövid anekdota és életkép vitte nálam a pálmát. Hiszen ezeken a szórakoztató történeteken keresztül dől le szinte észrevétlenül egyik pillanatról a másikra a fal vidék és város között és sejlenek fel azok a közös emberi értékek, amelyek életformától és világlátástól függetlenül megvannak mindannyiunkban. És ezek tudják jelenteni a megértés alapját, amire építkezni lehet.

A csapat már mint busznyi okleveles traktoros tért vissza a városba, várva a közeljövő többszörösen behirdetett kulturális sokkjait és szépségeit, az egy hetet, amit mindenki eltölthet választott gazdaságában. Mint mindenki a csapatból, úgy várom jómagam is ezt a hetet.

Hogy többet tudjunk meg arról, miért is indultunk el ezen az úton. Hogy kihasználva emberi lehetőségeinket, valósítsuk meg önmagunkat és ne úgy nézzünk az életre, mint a tegnapi viharban született borjú az újkapura. Egyébként nagyon aranyos, kép mellékelve...

Politikus, Te csalfa szerető...

Amikor készülődtünk a programra, főleg annak kommunikációjára Bognár Pisti tagtársunk, a Felügyelő Bizottságunk tagja felhívott, hogy tesztelni kellene a politikusokat, küldjünk nekik meghívót, lássuk már mi történik. Mivel a jó értelemben vett csibészség az AGRYA-tól soha nem állt messze,  jó ötletnek tűnt az, amit Pista javasolt.

Kultúrák találkozása - Vidék Kaland Casting II.

A meghallgatásról maradt élmény tortám egy újabb szeletét osztanám meg a Kedves Olvasóval. Ezt a meghallgatást fel lehetett fogni úgyis, mint a különböző kultúrák találkozását. Mert az élethelyzet, a mindennapi környezet, amit megélünk egyfajta kultúrát is jelent. Van ami egyeseknek természetes, másoknak viszont nem. Egy aranyos és valós történettel demonstrálnám a szociális-társadalmi különbözőségek komikumát.

Vidék Kaland Casting

Azzal kell kezdenem, hogy jómagam egy gyakorlott "kásztingoló" vagyok. Az AGRYA-ban a mostani irodai csapat kialakítása majdnem egy évig tartott és kb. három havonta kellett meghallgatni a jövő-menő embereket, míg megtaláltuk az "igaziakat".

Még mindig a papírmunka...

Lezárultak a meghallgatások, meghoztuk a nehéz döntést arról, hogy ki vehet részt a Programban.