Blogok

Csütörtökömet végig kint töltöttem a Legelő körül. Fejés után a kutyákkal játszottam. Mikor a borjú, s mi is megreggeliztünk, kihajtottuk a marhákat egy fásabb legelőre.

A napomat ebédig kint töltöttem a Legelőn. Fejés után egy messzebbi rétre hajtottuk a marhákat. Hárman tereltük a csordát (plusz 2 kutya), az autóúton is zökkenőmentesen átértünk. Dél körül árnyékba irányítottuk az állatokat, pihenjenek.

Kedd reggeltől beálltam fejni. A teheneket itt is géppel fejik (a kiskérődzőket még nem), ami számomra nem volt ismeretlen, mégis újra bele kellett jönnöm a menetébe. Az állatgondozóktól tanultam is egy trükköt, amivel az elbújt tejet elő lehet varázsolni a tőgyből (itt nem a masszírozásra gondolok, bár azt is alkalmaztuk).

"Ki éjjel legény, legyen nappal is!" fogadalmat téve, keltem 5-kor. Nem ismerve a teheneket (nehogy megijesszem őket), gondoltam, a fejőházba hátulról megyek be. Még sötét volt, új is voltam a Legelőn, hirtelen 5 kutya jelezte, hogy nemkívánatos vagyok a portán. Szerencsére János (állatgondozó) a közelben volt, segítségemre sietett. Az első "akadályon" átkelve egy újszülött borjú fogadott.

Az első néhány óra izgalmakban teli volt. Kezdődött a dupla helyjegy váltással, folytatódott a felsővezeték-szakadással. Anita minden lehetséges követ megmozgatott, Püspökladányban bevárt minket a Hargita IC. Átszálláskor a csapat már teljes volt, a határt átlépve együtt ámultunk a hirtelen megváltozott tájon. Noha az út több, mint 12 órás volt, hamar elrepült.

Kecskeméti lévén, Gálos Annával könnyű dolgunk volt eltalálni a Hegedűs Tanyára. Szinte elsőként érkeztünk, bőven volt időnk szétnézni, az állatokat megsimogatni. Kicsit izgultunk is, milyen lesz a csapat, hányan gyűlünk össze?

Nyárád-mentén Jobbágyfalván hagytam a szíven egy kis részét, és megtaláltam lelkem egészét.

Már csak 3 óra és kigördülünk a Keleti pályaudvarról, hogy megkezdjük utunkat Csíkszereda felé. De addig is felidézem és leírom a kecskeméti felkészítő nap eseményeit.

Ez a bejegyzés régóta várat magára, de valahogy sehogy nem tudtam rá időt szakítani, pedig már több, mint egy hónap eltelt a felkészítő nap óta.

Július 6-án késő délután érkeztem meg Bajára. Kis keresgélés után rátaláltam a Malom étteremre, ahol a szállásunk is volt. A pincér rögtön fölvezetett a szobámba. A hely kifogástalan volt, rögtön láttam, hogy jókat fogok aludni itt, ekkor elzúgott egy vonat az ablak alatt, ez kicsit elbizonytalanított, de később rájöttem, hogy csöppet sem zavar a pihenésben.