Bele csöppentem egy kemény hétbe

Nyomtatóbarát változat

Belecsöppentem egy kemény hétbe


Kalandorkodásomat a Madarász Udvarházban töltöttem Újszentmargita-Bödönháton. A gazdaság őshonos állatok tartásával, tenyésztésével foglalkozik és a szükséges szálas takarmányt és abrakot a saját földükön termelik meg.
Található még a gazdaságban két gyönyörű halastó is.

Lehetőségem nyílt belekóstolni egy gazdaság életébe és egy gazda életébe is. Mennyi mindenre kell figyelnie, elintéznie, hivatalból, hivatalba mennie. A bürokrácia is megérne egy cikket!
Egy gazdának mindenhez értenie kell. A jószághoz, a földhöz, gépekhez. Oda-vissza cserélgeti a munkás ruhát és a nyakkendőt.

Sikerült kifognom a nyár egyik legmelegebb hetét. A munkaidő szó szerint napkeltétől napnyugtáig tartott. Csak azért hagytuk abba a munkát, mert már nem láttunk a sötétben.
Így a beszámolómat képtelen voltam minden nap írni, esténként beleájultam az ágyba, úgyhogy itthonról kicsit kipihenten próbálom összeszedni a gondolataimat.

Vasárnap késő délután érkeztem meg Bödönhátra. Madarász Gergely fogadott, megismerkedtem édesanyjával, testvérével Istvánnal és megismertem Gergely párját Zsókát is, aki szintén fiatal gazda.
Gergely szóban bemutatta a gazdaságot. Őshonos állatokat tartanak, szürke marhát, racka juhot, mangalicát, magyar hidegvérű lovat. Vannak még magyar sport félvér lovai is és lakik még ott pár kecske is. Két állandó alkalmazottjuk van, Laci bácsi a pásztor és Béla, a mindenes. Laci bácsi a jószágokkal foglakozik, amik kint vannak a legelőn, Béla pedig a bent maradt állatokat látja el és a házkörüli munkákat.
Vacsorára rackából készült pörkölt volt, ami az előző napi versenyen különdíjas lett. Tényleg nagyon finom volt. A racka juh különlegesen finom, semmi faggyú íze nem volt.
Vacsora közben megbeszéltük a hétfői kezdést. Közölték, hogy egy kemény hét áll előttünk. A kötelező munkákon felül a héten indul az aratás, rendezvény lesz a hétvégén, arra készülni, disznót vágni.
Találkozó reggel fél hatkor a fólia sátraknál.

Hétfő reggel fél hatkor ott voltam a fólia sátrak előtt, kicsit még álmosan. Megjelent Gergő és párja, frissen, üdén, és közölték a jó hírt: Kapálni fogunk.
Még sosem kapáltam. Amit otthon kapirgál az átlag ember, az köszönő viszonyban sincs az igazi kapálással. Nyolcig kapáltunk, utána már elviselhetetlen volt a hőség és a pára. Majd leszakadt a hátam, a lábam.
A nap nagy részét kint töltöttük a földeken. Megtanultam hogyan működik a kaszagép, két dobos, négy dobos, mi az a rend és mi az a rendsodró.
Délután-este levezetés képpen füvet nyírtunk.

Kedden reggel egy kis reggeli házkörüli munka után el kellett menni hivatalos ügyeket intézni. Ezek a feladatok is a gazda életének szerves részét képezik. Elmehettem én is, úgyhogy eljutottam Balmazújvárosba is. Igazi mezőváros, gyönyörű főtérrel. Voltunk Debrecenben is. Itt sem voltam még sosem. A főtér, a sétány, az a sok szökőkút, csodaszép volt.
Meg kellett nézni két árpa földet is. Aratási hét van.
Visszaértünk és már mentünk is ki a földekre. A tegnapi rendekből bálákat készítettünk. Át kellett szerelni a traktort. Nem kis munka. Nehéz, nagy elemeket kell emelgetni és a helyükre helyezni.
Munka közben kapta Gergő a telefont, hogy  a csődörök, akik bent laknak a gazdaság területén, megszöktek. Kitörtek az amúgy sem kicsi karámból. Elmentünk megkeresni a lovakat. Sikerült befogni a legöregebb lovat  Robit. Ő a főnök a csoportban. Őt vezettük elöl,  a többiek meg követték.
Visszamentünk és folytattuk a munkát, bálákat pakoltunk.

A szerdát Béla társaságában kezdtem. A bent lévő jószágokat láttuk el, lovakat, tavalyi születésű rackákat, mangalicákat, és a kecskéket. Megmutatta, mit hogyan kell csinálni, közben beszélgettünk. Kemény munka, jó sok gyaloglással.
Meg kellett foltoznunk a kerítést, ahol az előző nap a lovak megléptek.
Béla lekaszált egy részt, azért kimentünk traktorral, fölpakoltuk a lucernát és behordtuk.
Délután kijutottam a legelőre, ami kb három kilóméterre van a gazdaságtól. A legelő már a Hortobágyi Nemzeti Park része. Itt vannak kint a kancák a csikóikkal, a racka nyáj és a szürke marhák. Laci bácsi a pásztor van kint velük éjjel-nappal. Csak amikor a jószágok delelnek, megy haza mosakodni, borotválkozni és indul vissza a legelőre. A ménes éjjel nappal kint van csak deleléskor, amikor a legmelegebb az idő, mennek be az istállóba. A racka nyáj és a szürkék, hodályban delelnek és éjszakáznak. Fantasztikus élmény volt kint lenni. Láttam dolgozó kutyákat munka közben. Dzsoni és Balázs, azaz Balu segíti a munkát. Igazi hajtókutyák. Laci bácsi csak int a fejével és abból az irányból kerülnek arra felé futnak. Rám nem hallgattak, hiába küldtem őket
Besétáltunk a szürke marha gulya kellős közepére. Úgy tudtam, hogy a szürke marha veszélyes, kiszámíthatatlan, de mi teljes biztonságba voltunk. Laci bácsi érti a dolgát. Estig voltam kint vele és segítettem a behajtásban. Rengeteg légy és szúnyog volt. Majd fölzabáltak élve.
Visszaérve a házhoz vacsora és alvás.

Csütörtök volt az aratás napja. Sok előkészületet igényelt. Irtózatosan meleg nap volt. Árnyék persze sehol! 
Sikerült felkéredzkednem egy kombájn fülkéjébe. (Hát ezt sem sokan mondhatják el) A kicsi fülkében minden ablak bezárva, hogy a por ne jusson be. Klíma nincs. Olyan meleg volt, mint egy szaunában. Szó szerint. Árpát arattunk. Mindenhol szállt az árpa pora, ami hihetetlenül viszket. Véresre vakarja magát az ember tőle.
A learatott árpát traktorok húzták be a gazdaságba és borították le a magtárban. Sajnos nem lett elég a négy utánfutó, úgyhogy Gergőnek vissza kellett menni még egy utánfutóval. Traktorral 40 km/h-val órák alatt tette meg az utat. Addig én kimentem és segítettem Laci bácsinak a behajtásban.

Péntek reggel fél négykor volt a találkozó a disznó ólaknál, ugyanis disznót vágtunk. Gergő és én csak a leölésig kellettünk, lefogni a malacot. A vágást Laci bácsi intézte, és mivel senki nem volt a jószágokkal a legelőn, fél napra én lehettem a juhász. Egyedül voltam kint a ménessel, nyájjal és a gulyával. Fantasztikus volt. A nyáj megdolgoztatott, mindig a tilosban jártak A kutyák nem hallgattak rám, úgyhogy én rohangáltam a nyáj után és hajtottam vissza a nekik kijelölt területre. A többiekkel nem volt gond, szépen ellegelésztek, itt úgy mondják, csiborognak. Engem Béla váltott le.
Bementem, ebédeltünk friss májas hurkát, majd elmentem a szállásomra, hogy összepakoljak és felkészüljek az indulásra. Még egy kicsit beszélgettünk, kb 4 óra lehetett, amikor kért Gergő, hogy míg itt vagyok gyorsan borítsuk le az utolsó pótkocsi árpát és a bálázót állítsuk lábra ami az előző nap leesett a támasztékáról, mert eltörött.
Ezután még segítettem elcsomagolni az elkészült hurkát, kolbászt és csak ezután jutott idő a búcsúzkodásra és az indulásra. Négykor szerettem volna indulni de a sok munka miatt csak fél kilenckor sikerült elindulnom haza. Fél tizenkettőkor parkoltam le a házunk előtt.

Szeretnék köszönetet mondani a Madarász családnak, hogy befogadtak, gondoskodtak rólam. Különleges ételek kóstolhattam meg, fantasztikus tapasztalatokat szereztem.
Amíg nem a saját bőrünkön tapasztaljuk nem is tudjuk, milyen kemény élet ez. Nincs hétvége, ünnepnap, csak kemény munka. Minden nagy, nehéz, éles. Erős, elszánt embert kíván. Mindenért keményen meg kell dolgozni.
Minden tiszteletem az övék.

Szeretném megköszönni az AGRYA-nak is a lehetőséget, hogy eljuthattam egy gazdaságba és megtapasztalhattam ezt a kemény de csodálatosan szép életet.
Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy vágjon bele.

Köszönettel

Bertók Sándor