Beindul a kaland

Nyomtatóbarát változat

Ez a hétfő reggel teljesen más volt mint a többi. Kiváncsisággal, izgalommal feltöltve és álmodozva tettem meg a 150 km-t Arnótig, a Miskolc mellett fekvő kis faluig. Kiváncsi voltam, hogy milyen nem várt meglepetéseket és tanulságokat tartogat a hét, izgultam, hogy milyen lesz a fogadtatás és a mostanában egyre tisztábbá váló terveimet szőttem tovább az M3-on haladva. Az első meglepetés nagyon pozitiv volt: tényleg egy korombeli gazda fogadott az udvaron! Tudom ennek nem kellett volna meglepőnek lennie tekintve a program feltételeit és célját, de mégis most szembesültem ennek az értelmével. Gábor kedvesen fogadott, gyors lépéseit követve deritettem fel az üvegázakat, miközben máris rengeteg információt, érdekességet megtudtam tőle. Korábban azt hallottam a virágtermesztéshez 3 dolog kell: viz, meleg és sok szorgalmas emberi kéz. Gáborék nagyon szerencsések, mivel a bükki karsztból származó termálviznek köszönhetően függetlenek mind a "rezsi-politika", mind az orosz-ukrán energiaalku aktuális állásától. Szorgalmas kéznek pedig ott van a női osztag, amibe én is gyorsan verbuválódtam. A mai napi célpontjaink a muskátlik voltak. A SZÉP muskátli bokros, nem túl égbenyúló és fásszárú. Ezért kell visszatördelni tavasszal vagy teljesen új tövet gyökereztetni még a tél beállta előtt. Párat én is tördeltem ma. Marika néni, Erzsike, Éva és Anita azonnal befogadott a csapatba. Munka közben nemcsak a perceket számolták vissza, de szó esett az élet nagy dolgairól is. Minden korábbi kalandor nevére emlékeztek és azt is tudták, ki volt az, aki a reggeli 6-os munkakezdés próbáját is kiállta. Holnap reggel meglátjuk, hogy az én nevemet miképpen jegyzik majd a jövőben... :-)

Kis esti filozófia: Céltudatosság versus buddhista elengedés?

Továbbra is örömöt jelent az itteni tevékenység. Jobban kikapcsol és feltölt, mint bármelyik jelenlegi hobbim. Ez nagyon tetszik. A mai feladatok közé újabb dugványozás, fikusz ültetés és csinotás tartozott. Megtanultam, milyen a szakszerű ültetés :-)

Az este sor került az első igazi, társas pálinkázásra a szomszéd kalandorral a közeli gyümölcsösből és az operatőrökkel. A téma: a cél a fontos vagy az út maga? Keleti vagy nyugati filozófia? Az én válaszom: nem létezik az egyik a másik nélkül. Cél nélkül nincs út, a cél elérése igazolja az utat. Mindekettőt a helyén kezelni és a görcsös ragaszkodást elengedni lehet a kulcs a megélt boldogsághoz? Jó volt a körtepálinka, az biztos :-)

Bármily kicsi a közösség - 2. nap

Ébresztő 6:30, kávé, munkakezdés 7:00 (kegyes volt hozzám a gazdám). A mai menü mikulásvirágültetéssel majd pakolással kezdődött. Cserép jön, palánta be, tárcába be, kocsira fel, mindez gyorsitva...nem volt könnyű tartani a melót a lányokkal...
Aztán beindult a nagyütemi krizantém ültetés, amikoris vagy ezer hajtást nyomtam be szép sorban a megfelelőedéslyuk, nem csoda, hogy dugványültetéssel álmodtam az éjszaka....
Délután már annyira befogadtak a lányok, hogy amint külön csoportokba osztódtunk, beavatódtam a pletykákba, a ki kit miért nem szeret magyarázatokba. Ez minden női közösségben igy van, bármily kicsi is a közösség???