július 2012

A leghosszabb nap (Daninak)

Mondhatnám, hogy az ébredés nehéz volt, a munka hosszú és unalmas és kemény és jaj de elfáradtam és inkább maradnék itthon. Én ezt a munkát biztos nem bírnám és mennyire nem hozzám való ez az élet.

Hormonok, szivarok és sundeville

Az első napom:

Reggel 6-kor ébredés, illetve előbb, a kutyakoncertnek hála, ami mintha csak az érkezésem tiszteletére szólna...na azért annyira nem volt nálam népszerű a mutatvány ;)

Reggeli, aztán 7 után ki az üvgházakhoz, ahol a - jelenleg- 6 főt számláló csapat már dolgozik. Marika néni vezetésével a Mikulásvirágokat szaporítjuk.

Az ember minden nap tanul valamit, jobb napokon több dolgot is ;)

Jelentem, megérkeztem ;)

Este fél 10, a Bénó Kertészet hatalmas "szállodájában";

Gábor, mint egy spanyol szappanoperából felbukkant földesúr, a "gazdasága közepén" lakik ;)

Hatalmas hangár, ami egyben ebédlő és a szállásom is itt van. Minden nagyon szép, habár még épülő félben van. Jó itt lenni!

 

Kalandozások kora – egyszer minden véget ér

Az utolsó nap valahogy nem ment olyan jól a kelés. Szomorú voltam és elcsigázott a gondolat, hogy egy pár óra és magam mögött hagyom a gazdaságot, ami egy hétig az otthonomul szolgált.

Indulás előtt

Szóval, holnap indulok!

Ja, hogy hova? Miskolc mellé, Arnótra, egy virágkertészetbe.

Már nagyon várom, csak a több órás vonatút miatt is ;)

Szeretek utazni, főleg vonaton, főleg régi vonaton.

Estefelé érkezem meg, így kedden reggel kezdődik az első "hivatalos" munkanapom!

 

Hogyan kerültem ide?

Álmaim gazda(g)sága

A talfájai gladiátoriskola

A mai nap első fele a média bűvkörében telt. Reggel megérkeztek a Szabad Föld munkatársai akikről kiderült, hogy egész nap velünk maradnak, és még a munkába is besegítenek, annak érdekében, hogy teljesebb képet tudjanak adni magáról a Vidék Kaland programról és arról, hogy nekünk hogyan sikerült beilleszkednünk, már persze ha sikerült egyáltalán.

Mindenki amihez ért…

Ma meglátogatott minket az első stáb, akik tudósítanak majd a kalandunkról, ezért a délelőtt első része azzal telt, hogy bemutattuk nekik eddig mit és hogyan is csináltunk a gazdaságban. Ettetünk csirkét, bocit, lapátoltunk tritikálét és persze interjút is adtunk.

Csirkesok(k)

Vasárnap délután a Nyugatiból induló vonaton kalandortársammal, Eszterrel már izgatottan latolgattuk, vajon milyen lesz majd. A munka. Hogy fogjuk bírni? Zokszó nélkül meg tudjuk csinálni a ránk bízott feladatot, vagy szégyenszemre feladjuk? Fogadó gazdánkkal, Hegedűs Zsolttal már a felkészítő napon találkoztunk, az ő tanyáján zajlott az esemény, és bár házigazdaként rengeteg dolga volt és csak pár szót tudtunk váltani, már akkor meggyőződhettünk róla, hogy egy kedves, vidám, nagyon szimpatikus ember.


Mikor a másfél órás vonatút után megérkeztünk Kecskemétre, Zsolti már a pályaudvaron várt ránk és rögtön a tanyához hajtottunk. Bár már előzőleg voltunk ott, újra körbevezetett minket a gazdaságban és mindent rendre megmutatott és aprólékosan elmagyarázott. A Hegedűs-gazdaság fő profilja a húsmarha és a csirke, illetve a szántóföldi növénytermesztés, de akad itt ló, birka, kecske, sőt még egy nyúl is. Hát, itt nem fogunk unatkozni – gondoltuk.