Vasárnap délután a Nyugatiból induló vonaton kalandortársammal, Eszterrel már izgatottan latolgattuk, vajon milyen lesz majd. A munka. Hogy fogjuk bírni? Zokszó nélkül meg tudjuk csinálni a ránk bízott feladatot, vagy szégyenszemre feladjuk? Fogadó gazdánkkal, Hegedűs Zsolttal már a felkészítő napon találkoztunk, az ő tanyáján zajlott az esemény, és bár házigazdaként rengeteg dolga volt és csak pár szót tudtunk váltani, már akkor meggyőződhettünk róla, hogy egy kedves, vidám, nagyon szimpatikus ember.
Mikor a másfél órás vonatút után megérkeztünk Kecskemétre, Zsolti már a pályaudvaron várt ránk és rögtön a tanyához hajtottunk. Bár már előzőleg voltunk ott, újra körbevezetett minket a gazdaságban és mindent rendre megmutatott és aprólékosan elmagyarázott. A Hegedűs-gazdaság fő profilja a húsmarha és a csirke, illetve a szántóföldi növénytermesztés, de akad itt ló, birka, kecske, sőt még egy nyúl is. Hát, itt nem fogunk unatkozni – gondoltuk.
