Blogok

Szerda! Reggel Gila Gyuri (Kurca TV- Agrárpercek szerkesztője) jön értem és megyünk először Mindszentre Hevesi Istvánhoz, utána Szegvárra Gémes László gazdálkodóhoz, aki egyben Szegvár polgármestere is... Útközben nem érek rá még izgulni sem a közelgő szereplés miatt, csak úgy zúdul a sok érdekes mese, info, anekdota, legenda Gila Gyuri szájából. Évtizedek óta jelen van a környék mezőgazdasági, szociális életében, kamerájával rögzíti az eseményeket, beszélget, utánajár és persze szenvedélyesen igyekszik mindenről be is számolni a nézőknek műsorában. Egyszóval szenvedélyesen szereti ezt a "munkát", nem mellesleg az életet :) 

Belecsöppentem egy kemény hétbe

Kalandorkodásomat a Madarász Udvarházban töltöttem Újszentmargita-Bödönháton. A gazdaság őshonos állatok tartásával, tenyésztésével foglalkozik és a szükséges szálas takarmányt és abrakot a saját földükön termelik meg.
Található még a gazdaságban két gyönyörű halastó is.

Kedd! Ma is a Nap előtt kicsivel kelünk és a fóliáknál várjuk be. Mivel a paprika-szedési időszakba csöppentem- a feladat ugyanaz lesz: gurulnak az üres rekeszek a kocsikkal együtt és mindet teli kell szedni... kezdek ráérezni a technikájára, hogyan, milyen mozdulattal válik meg a szárától könnyebben. Mintha gyorsulna a tempóm kicsit. Az idő már kora reggel is kellemes, a reggeli után már a sátorban 30 fok fölött van, kicsivel később már 40-45 fok és borzasztó nagy páratartalom. Mindenkiről csöpög a víz... eszembe jut a Bikram-jóga, ahová itthon szoktam járni (és még fizetni is) hasonló élményért :) Elmesélem a lányoknak is, de nem nagyon értik a dolgot...

Hétfő! Ébredés: 4:15, sötét, fél 5, még mindig sötét, jön értem Dani, irány a pár km-re lévő Árpád- Agrár Zrt telephelye, ahol a Bakó család fóliái várnak... Útközben villámmegálló: kávé nélkül nincsen reggel! Párat kanyarog velünk az út, és míg közeledünk a fóliasátrak felé, szép lassan hasad a hajnal... 5-kor már érkeznek a többiek is (az odaút megszervezve, általában másik két kocsival a közeli településekről)... Nézek, nagyokat szippantok és gyönyörködöm a hajnali fényekben... nagyon új nekem minden, álmosságnak nyoma nincs. Elhangzik az aznapi terv- melyik fóliából, melyik sorokat kell szedni. Én csatlakozom Timihez, aki már több, mint 25 éve paprikát palántáz, kötöz, kacsoz, szed, válogat- éppen aminek itt az ideje. Most a kísérleti sorokról válogatunk az aznapi fajtabemutatóra a szebbnél szebb, különböző színű Blockykból, Kápiából, Zalkodból és ki tudja még hány egyéb fajtából. Tudva, hogy nemsokára ezeket a gyönyörűségeket megyünk (Danival és az édesapjával, Lászlóval) bemutatni, helyettük is elönt a büszkeség és az öröm :). De addig még egy kis fehér paprika szedés hátra van... nem értem, hogy hogyan lehet, mikor én szedem rendesen, hogy az előttem haladó Timi (de bárki más is az állandó csapatból) ugyanannyi idő alatt a háromszorosát szedi :) Idővel ezt is megértem, de nem az első napon... Az első pihenő 7-kor van- reggeli idő, addigra már a nap is rendesen feljön, kezd melegedni... 
A délelőtti fajtabemutató Nagyhegyen volt a Bakó család télifóliás másik telephelyén, ahol,- mint kiderült- a Duna-R Kft által nemesített két új erős- hegyes paprikafajtával kísérleteztek idén, amik minden várakozáson felül, gyönyörű és hatalmas (25-27 cm hosszú paprikák), egészséges és bő termést hoztak...

Vasárnap a Balaton felől vezetett az utam Vidék-kalandom helyszínére, Szentesre. Az úton sokfelé egészen sokkoló volt a látvány- az út mellett az árusok bódéiban vigyorgó cecei és környékbeli görög-, és sárgadinnyék mellett, a földeken kókadozó napraforgók, elsárgult, zörgő kukorica, fonnyadozó levelek, por... hihetetlen, hogy amíg a (fő)városban "csak" a több hetes kánikulától szenvedünk (bár én személy szerint 30 fok felett kezdem jól érezni magam :) ), és csak a hírekből halljuk, hogy a nagy aszály miatt veszélyben a mezőgazdaság, addig vidéken, a mezőgazdaságból élők számára élet-halál kérdése az időjárás..

Borjúcipelés, kolbásztöltés, rengeteg trágyalapátolás az év legforróbb hetében: öt felejthetetlen és pompás nap krónikája Gazdóf Kati tiszalúci tanyájáról.

Elöljáróban csak annyit: a több száz állat és legyek milliói társaságában eltöltött, egyébként ragyogó hét során az íróasztalhoz szokott médiamunkás tisztességesen elfáradt a gazdálkodásban. Gyakorlatilag mindenbe belekóstolt: dolgozott vágóhídon, őrzött marhákat, kolbászt készített,
és istálló takarítás után még egy bocit is cipelt ölben. Bár legkeményebben az utolsó két nap viselte meg, amikor is már gyakorlatilag minden munkát kipróbált már egyszer. Munkáinak gyümölcsét egyrészt a gazdaság kamatoztatja – leszámítva az istállósöprés közben eltört seprűnyelet, amiért és még egyszer bocsánat - másrészt pedig az alábbi linkeken olvashatók.
A szívélyes és kedves vendéglátásért, a kellemes társaságér pedig még egyszer hálás köszönet a házigazdáknak.

Sajnos eljött az utolsó nap folytattuk a hordómosást, majd sor került egy műanyag tartályra is, aminek kb. 1500 liter az űrtartalma. A borok a préselés útán általában ilyen műanyag tartályokba kerülnek majd egyeseket bizonyos idő eltelte után tölgyfa hordókban érlelnek tovább. Most is esedékes volt az egyik tétel átfejtése a tartályból hordókba, amiben mi is segédkeztünk. Tavalyi szüretelésű cabernet sauvignon került a hordókba. Egy korábbi évjáratot már volt szerencsénk megkóstolni ebből a borból, ami már túl volt a tölgyfa hordós érlelésen és mondhatom, megéri a munkát. A fejtés végeztével nem maradhatott el a mosogatás sem, amit Laci félig viccesen a borász munka lényegeként emlegetett.

Az elmúlt szűk egy hét alatt a Sebők család látott minket vendégül. Minket, ugyanis Karcsival egy párként kerültünk Egerbe, hogy megismerjük az itt működő szőlészet-borászatot. Ezekben a napokban nemcsak fogadó gazdánkat, Lacit ismerhettük meg, hanem egész családjával barátságot kötöttünk. Fő hadiszállásunk Laci szüleinél volt, Eger talán legszebb részén laktunk, a szobánkból az egész városra ráláttunk. Laci szülei, Laci bácsi és Joli néni mint rég nem látott rokonokat fogadtak minket és egyáltalán,  az egész hét alatt, úgy éreztük, mintha mi is családtagok lennénk.

Megérkezésünk után mindenki kicsit részletesebben mesélt magáról, majd Laci bácsi körbe vitt minket a házban. Mint kiderült ugyanis, ez nem csak egy szokásos családi ház szép kerttel és kilátással. A legalsó szinten az egyik helyiségben palackozó lett kialakítva. Itt részletesen megismertük és ki is próbáltuk a palackozás egyes lépéseit, az üvegmosástól kezdve a dugózáson át a védő fólia ráragasztásáig. Igaz, sajnos csak üres palackokon gyakorolhattunk a bor ugyanis még a pince mélyén a hordóban volt. A palackozás után lesétáltunk a ház kertje alatt található tároló pincébe, ami a nagy hőségben már önmagában jól esett, és kiválasztottuk, hogy aznap este melyik borokat fogjuk megkóstolni. Az első napnak hamar véget vettetünk, tudtuk, hogy másnap már nem lesz ilyen könnyű napunk.