2014

FENDTségesen CLAAS kalandjaim Baján

FENDTségesen CLAAS kalandjaim Baján

Amit a termálvízről és a hasznosításáról megtudtam

Szentesen és környékén a termálvizet csak az 1960-as években fedezték fel, mintegy véletlenül, mert eredetileg olajat keresve végeztek fúrásokat a területen. De végül olaj helyett termálvíz jött a felszínre, és kiderült, hogy a környék nagyon jó adottságú vízbázis, gazdag termál- és gyógyvíz lelőhellyel rendelkezik.

5.nap

A mai nap csúcspontja kétség kívül a disznók búgatása volt. András jó gazda módjára természetesen végég felügyelte az aktust, majd a biztonság kedvéért fél óra múlva újra ráeresztette a fiút a lányra.

4.nap

Délelőtt folyamán megérkezett a "STÁB" és a "MÉDIA", hiába mégiscsak nagy hír, hogy történi valami az uborkaszezon kellős közepén ami ráadásul egy kicsit más is, érdekesebb is mint a szokásos mezőgazdasági hírek. Ellátogatnak minden kalandorhoz megnézni , hogy tellnek a napok. 

3 nap

Reggel már várt a 2 vödör kukijza:mosás, kiszedni a lapikat belőle, dél körül indulunk kaszálni, és addig mint csinálunk mert ezzel a két vödörrel kb. fél óra alatt végzek...??? Aha meg azt ahogy elképzeltem, hamupipőke  lencséivel a hamuban ipari tanuló hozzám képest. Délre pont a felével lettem kész, pedig próbáltunk mi Katival mindenféle technikát, de csak nem ment gyorsabban.

Elég a szó?!

 

Én kiléptem a négy fal közül, hogy utolérjen: az élet. Kiléptem s azt reméltem, én is utolérem. Ti jöttetek, én mentem. Ti fogadtatok, csak magamat vittem. Fehér ingbe öltöztettem a lelkem, a karácsonyfán a díszek ott ti lettetek.

Havasi kürt

 

Akkor már azt hittem, elteltem.
A várva várt nap eljöttével, az odavezető út messze földön híres látnivalóival, a Gyilkos-tóval, a Békás-szorossal, a székely jó humorral. A gondolattal, a sokat forgatott fogalommal.

Duruzsolók

 

Eljött az idő! Neki kell látni! A nap hosszat tartó legelés jó ízű zamatáról számot kell adni!
Szelíd számvetés ez. Nem bánja senki. Sem aki ette, sem aki issza.
Neki kell állni. Meg kell fejni. Bizony ám, hegyoldalszagú tehenek! Oda kell állni!

 

De akar-e megállni?!

 

Veletek suttogok

 

Dombok, s máris hegyek. Fenyőerdők, rengetegek. Egymásra ölelkeznek.
Köztük székely, pásztor népek. Együtt élnek. A meredekek, a mélyzöldükben büszkén égbe meredt tűlevélszirtek, nyájak, s az emberek. Itt meghitt természetességében folyik az embernek állatbarát, állatnak emberbarát egymás melletti dolgos élet.

„Nézd, mit kaptam!”

 

„Nézd, mit kaptaaam!”
Ránevettem.
„Nézd, mit kaptam!”
Szaladt máris tovább a hang…
„Gyere, naa!”
Megint csak egy másik bokor alól kérlelt.
„Nézd, na, mit kaptam!”
Szívem mosolyával néztem…

 

Segítettek

 

„Akció van, csajok!” Ilyenkor lenyelve az utolsó falatot, na és még egy utolsó utánit, felhörpintve a leírhatatlanul különleges ízű, legalább húszféle gyógynövényből készített meleg teát, a bögre alján megbújó cseppeket is, szaladtunk az udvarra, s kerestük szemünkkel: „Hol van?! ... Mi lesz a következő bevetésünk?”

Láttam én ott! Valami szépet!

 

A falu ünnepel! Mit? Önmagát. Alapítását, fennállását. Saját közösségét. Hogy ott élnek, együtt, évszázadok óta. Megérdemlik hát magukat igazán. Hogy saját és egymás kedvére vigadjanak. Csíkdánfalván falunap van.

„Már nagyon várnak!”

 

Így kaptuk a hírt a vonaton. De jó érzés volt így, szívélyes fogadtatást remélve közeledni! Magyarországról. Székelyföldre. Zakatolt a vonat, kattogtak a kerekek, az ablakban hegyek szaladtak, fenyők rajzolták az útvonalat. Majd egy medence vette ölébe utazásunkat. A Csíki-medencébe értünk. …Megjöttünk. 

Ahonnan mindig nehéz hazajönni.....

A Székelyföldön eltöltött utolsó két nap már annak tudatában telt, hogy rövidesen hazaindulunk:( Viszont nagyon reméltem, hogy ha csak pár perc erejéig is, de összefuthatunk tavalyi fogadó gazdámmal, Ferdivel. Ezt végül péntek reggel sikerült összehozni.

Utolsó nap az esztenán

Az esztenán töltött három napot megszakítottuk egy rövid villámlátogatással a faluban! A falu és az esztena közti utat átlagban 2-3 naponta kell megtenni, hiszen fel kell tölteni egyrészt a telefonokat és lámpákat, másrészt az élelmiszer- és egyéb készleteket. A bevásárló körutat az egyik pásztor felesége, Rózsika, valamint lánya, Enci szokta bevállalni.

Én már jártam Csodaországban

Legnagyobb meglepetésemre Tibi (fogadógazdám) megjelent fejésidőben, mondván, hogy eladta az egyik kis borjút, azt, ami az érkezésünk napján született és elvinné az új tulajhoz, de ha már úgy is utazgat megmutatná a helyi látványosságokat is. Hát persze hogy volt kedvem....

Mókázás az esztenán

Az esztenán töltött első este rendkívül sok vidám pillanatot tartogatott számomra. Az egész talán úgy indult, hogy a pásztorcsalád nyolc éves kisfia, Szilveszter megkérdezte tőlem, hogy fotózhat-e a fényképezőgépemmel. Ennek én azért is örültem nagyon, mert a hét folyamán eddig semmilyen kép sem készült rólam.

Gyorstalpaló a pásztorkodásról

Az idei vidék kaland során az esztenán töltött három nap volt számomra a legmeghatározóbb élmény. A pásztorok életformájába már tavaly is volt szerencsém bepillantást nyerni, de akkor csak egy napot és egy éjszakát tölthettem a Gácsonalján.

Kosárforgatás

A mai nap fő eseménye a karám odébbtétele, azaz a kosárforgatás volt. A karámot, mint megtudtam, minden héten odébb kell tenni, hogy tiszta helyen legyenek az állatok és hogy több helyen hízlalják a talajt. A karókat jól beledöngöltük a földbe, hogy rendesen álljon az a kosár. A fejési eredmények tovább javultak, már egy liter tejnél járok.

Fejéseredmények

Egyre jobbak a fejési eredményeim! Már több mint fél liter tejet sikerült kipréselnem a juhokból és kecskékből. Már egyetlen állat sem rohant el tőlem, és a többi juhász is egyre jobban megbízik a munkámban: korábban csak "előfejt" állatot bíztak rám, nehogy elrohanjon a kezeim közül az állat tőgyében a sok tejjel, ma már érintetlen tőggyel is dolgozhattam!