2012

Lecsengés

A válasz, a pont a kezdeti kérdőjel után: Nos, mit is akar a jogász vidéken?

A palackozás után a pincészet borásza viccesen megjegyezte, hogy úgy látja, ez a lány felkavarta itt az állóvizet ;-) Nos megvallom, az én városi állóvizemet és eddigi elképzeléseimet is felkavarta a vidék kalandom elmúlt pár napja…

 

See video

5. nap: „ Nincs kivételezés a lánnyal!”

Tavaly az itt kalandozók egész héten barackot szedtek – akkor ugyanis annak volt aktualitása. Hallottam történeteket erről: ennek megfelelően elönyveltem magamban, hogy iszonyú szerencsés vagyok, hogy nekem ezt nem kell csinálnom. Létráramászni, csimpaszkodni a fán, ládákat cipelni…

4. nap: Interjúk és palackozás a pincében

A feladat ugyanaz, mint az eddigiek. Az az egy tartja bennem a lelket ebben a vad melegben, hogy imádom a csapatot, akikkel együtt dolgozom. Végtelen sok történetet meséltek, benne lettem a mindennapjaikban, és ezért végtelenül hálás vagyok.

3. nap: Farm-fitness

A lelkesedés még tart, ehhez sokat hozzátesz az, hogy képes voltam ma reggel is gyakorolni azt az eddig nem létezőnek hitt tulajdonságomat, hogy pontos vagyok:-) 5.45-re ismét megjelentem, munkakezdésre várva, Laci – ahogyan eddig is minden nap – kiosztotta a feladatokat.

1. nap: „Szánccsá’ Barbie!”

Hol volt, hol nem volt… talán igaz sem volt: Képes voltam 5.45-kor munkakezdésre gyülekezni. A virágos gumicsizmám ismét szívélyes fogadtatásra talált :-), de legalább valamennyire láthatóvá vált rajtam az agrár élet iránti elköteleződés. :-)

Érkezés Tiszadobra, 0. nap

Vasárnap kora délután − Keleti pályaudvar − Budapest:
Lüktet a pesti forgalom, vijjognak a mentőautók, szállnak a „Ha legközelebb elém állsz, leszedem a fejedet!”- hez hasonló gyöngyszemek, én meg azzal simogatom a tudatomat, hogy három óra és 270 km távlatából mindez térben és időben is olyan távol lesz tőlem, mint fogmosás előtti kávéíz a mentoltól.

Slambuc,ahogyan láttam

István a búcsúzáskor egy slambuc kanállal ajándékozott meg. Ebben sokminden benne volt a Vrancsik-tanyán töltött élményekből.

Slambuc,ahogyan láttam

István a búcsúzáskor egy slambuc kanállal ajándékozott meg. Ebben sokminden benne volt a Vrancsik-tanyán töltött élményekből.

Emese harca a fóliaházban

 

A mezőgazdaságról egészen sok embernek téves véleménye van, közéjük tartoztam én is. Erre már az első napon rájöttem.

záróbuli

 

lovacska.jpg

 

 

Még adós vagyok az utolsó nap beszámolójával, hát következzék.

 

A kemping ahova mentünk nagyon szép. Amint megérkeztünk csobbantam a holtágban és úsztam egyet.(klikk a címre fent!)>

 

See video
See video

Kalandozás a gyümölcsök földjén

 Kalandozásom 2012.július 29-e vasárnap reggelén már megkezdődött Tarpa felé menet.

Budapestről indult a vonatom és 4 óra vonatozás után Nyíregyházán szálltam le.Innen több mint 2 óra buszozás - egy Fehérgyarmati átszállással -után délután megérkeztem kalandozásom helyszínére Tarpára egy gyümölcskertészetbe.

Vidék Kaland Tarpán

Vasárnap este érkeztünk Nórival Tarpára. Pár pohár pálinka mellett megismerkedtünk a tarpai ízekkel és gazdánkkal, Danival. A gazdaságban meglehetősen sokféle munkát kell elvégezni, így az 5 nap alatt sikerült szinte mindenbe belelátnunk.

 

Mai járműveink: traktor és ló

Csütörtökön elég volt később kelnünk, mert ezen a napon már kíméletesebb feladatokat kaptunk.
Délelőtt kimentünk a határba, ahol éppen Andris kaszált a traktorral Katiék kaszálóján. 

Egy különleges vidéki kalandról

Idén augusztus ötödike és tizedike között volt szerencsém részt venni a Fiatal Gazdák Szövetségének "Vidék Kaland" programjában. Ezen program keretében egy hetet Gilicze Zsolt hódmezővásárhelyi tanyáján tölthettem. Tekintettel arra, hogy a tanyán nem volt internet, ez az utólagosan készült bejegyzés az ott töltött napokat igyekszik felidézni. Rendkívül nehéz feladat ez.

Homok és trágya

Szerdán reggel 6 órakor fogtak munkára minket. Arrébb kellett lapátolni pár köbméter kövé tömörödött homokot az egyik istálló mögött, mert útban volt. Először kizárólag lapátokkal fogtunk hozzá, de később kiderült, hogy az édeskevés ide.

média & buli

Reggel kelés; tudtuk előre, hogy a mai nap már nem lesz olyan nehéz! Kati volt megint kedves furikázgatni minket - sok dolga van, nem is tudom, hogy van mindenre ideje.

 

A rétre lementünk kicsit traktoroztunk. Majd jött a szponzor embere (AGROBIO) és interjút készített velünk. Voltak olyan kedvesek, hogy vissza is vittek ideiglenes otthonunkba.

 

vigyázó szemetek Tiszadobra vessétek!

Már jó ideje motoszkált egy gondolat bennem, pontosabban kedv, hogy belecsöppenjek a kétkezi munkát végző, természet íratlan törvényeit ismerő és tiszteletben tartó emberek mindennapjaiba, milyen az, ha nem az íróasztal mögül váltjuk meg a világot...

mire megfogalmazódott a kérés, megtalált a lehetőség a reggeli kapkodás közepette a rádiót hallgatva...

Kolbászból kerítés

A második reggel Tiszalúcon elég korán kezdődött. Hajnal fél négykor keltem a kis lakókocsiban, négy órakor már az istállóban kezdtük a trágyázást. Először a lovakat takrítottam ki az egyik segéddel, Lajossal. Ehhez először ki kellett vezetni a lovakat a boxokból a külső karámba. Ezután nekiláttunk a boxok rendbetételéhez. Ki kellett szedni az elhasználódott szalmát és újat kellett tenni a helyére.