Blogok

A feladat ugyanaz, mint az eddigiek. Az az egy tartja bennem a lelket ebben a vad melegben, hogy imádom a csapatot, akikkel együtt dolgozom. Végtelen sok történetet meséltek, benne lettem a mindennapjaikban, és ezért végtelenül hálás vagyok.

A lelkesedés még tart, ehhez sokat hozzátesz az, hogy képes voltam ma reggel is gyakorolni azt az eddig nem létezőnek hitt tulajdonságomat, hogy pontos vagyok:-) 5.45-re ismét megjelentem, munkakezdésre várva, Laci – ahogyan eddig is minden nap – kiosztotta a feladatokat.

Hol volt, hol nem volt… talán igaz sem volt: Képes voltam 5.45-kor munkakezdésre gyülekezni. A virágos gumicsizmám ismét szívélyes fogadtatásra talált :-), de legalább valamennyire láthatóvá vált rajtam az agrár élet iránti elköteleződés. :-)

Vasárnap kora délután − Keleti pályaudvar − Budapest:
Lüktet a pesti forgalom, vijjognak a mentőautók, szállnak a „Ha legközelebb elém állsz, leszedem a fejedet!”- hez hasonló gyöngyszemek, én meg azzal simogatom a tudatomat, hogy három óra és 270 km távlatából mindez térben és időben is olyan távol lesz tőlem, mint fogmosás előtti kávéíz a mentoltól.

István a búcsúzáskor egy slambuc kanállal ajándékozott meg. Ebben sokminden benne volt a Vrancsik-tanyán töltött élményekből.

István a búcsúzáskor egy slambuc kanállal ajándékozott meg. Ebben sokminden benne volt a Vrancsik-tanyán töltött élményekből.

A mezőgazdaságról egészen sok embernek téves véleménye van, közéjük tartoztam én is. Erre már az első napon rájöttem.

Még adós vagyok az utolsó nap beszámolójával, hát következzék.

A kemping ahova mentünk nagyon szép. Amint megérkeztünk csobbantam a holtágban és úsztam egyet.(klikk a címre fent!)>