2012

Indulás előtt

Szóval, holnap indulok!

Ja, hogy hova? Miskolc mellé, Arnótra, egy virágkertészetbe.

Már nagyon várom, csak a több órás vonatút miatt is ;)

Szeretek utazni, főleg vonaton, főleg régi vonaton.

Estefelé érkezem meg, így kedden reggel kezdődik az első "hivatalos" munkanapom!

 

Hogyan kerültem ide?

Álmaim gazda(g)sága

A talfájai gladiátoriskola

A mai nap első fele a média bűvkörében telt. Reggel megérkeztek a Szabad Föld munkatársai akikről kiderült, hogy egész nap velünk maradnak, és még a munkába is besegítenek, annak érdekében, hogy teljesebb képet tudjanak adni magáról a Vidék Kaland programról és arról, hogy nekünk hogyan sikerült beilleszkednünk, már persze ha sikerült egyáltalán.

Mindenki amihez ért…

Ma meglátogatott minket az első stáb, akik tudósítanak majd a kalandunkról, ezért a délelőtt első része azzal telt, hogy bemutattuk nekik eddig mit és hogyan is csináltunk a gazdaságban. Ettetünk csirkét, bocit, lapátoltunk tritikálét és persze interjút is adtunk.

Csirkesok(k)

Vasárnap délután a Nyugatiból induló vonaton kalandortársammal, Eszterrel már izgatottan latolgattuk, vajon milyen lesz majd. A munka. Hogy fogjuk bírni? Zokszó nélkül meg tudjuk csinálni a ránk bízott feladatot, vagy szégyenszemre feladjuk? Fogadó gazdánkkal, Hegedűs Zsolttal már a felkészítő napon találkoztunk, az ő tanyáján zajlott az esemény, és bár házigazdaként rengeteg dolga volt és csak pár szót tudtunk váltani, már akkor meggyőződhettünk róla, hogy egy kedves, vidám, nagyon szimpatikus ember.


Mikor a másfél órás vonatút után megérkeztünk Kecskemétre, Zsolti már a pályaudvaron várt ránk és rögtön a tanyához hajtottunk. Bár már előzőleg voltunk ott, újra körbevezetett minket a gazdaságban és mindent rendre megmutatott és aprólékosan elmagyarázott. A Hegedűs-gazdaság fő profilja a húsmarha és a csirke, illetve a szántóföldi növénytermesztés, de akad itt ló, birka, kecske, sőt még egy nyúl is. Hát, itt nem fogunk unatkozni – gondoltuk.

Na ez a dinnyeföld !!!!

2012.07.12
Reggel 6:45 kor lett volna az indulás, de az éjszaka lehullott csapadék miatt áttolódott 8 órára.
Kellet ez a kis idő, hogy szikkadjon a föld, így is eléggé vizes volt a dinnye föld.
Szépen elmagyarázták melyik dinnyét, kell levágni. Melyik az érte épp most hány kg-osokat szedünk, mekkorák kellenek a kereskedőnek.

Kaszálás- bevezetés a dinnyébe

2012.07.11 Reggel 6:30kor már érkeztem. Reggeli majd indultunk kaszálni a napraforgó táblákhoz. Gyomirtó, gyomirtó de azért csak kijön pár szál parlagfű, s ha azt az ember nem tünteti el, súlyos pénzeket kel érte fizetni.

Kint a földön még egy gyors „tízórai” aztán neki veselkedtünk….   Tudok én kaszálni, de rossz kaszával nem annyira ment. Nem én kaptam a legjobbat:D de azért próbáltam helyt állni :D

Rózsatüske

Reggeli ébredés egy csöppet nehezen ment… Az az nem is az ébredéssel volt baj , hanem a bokámmal.  Hétfőn mikor visszaértünk, kigazoltam egy rózsakertet, s egy pöpp kis tüske csontig ment a bokacsontomba.

Olyan mint a búza, de nem búza.

A  mai nap sajnos rossz hírre ébredtünk, éjjel elpusztult két boci. Bizony szörnyű tragédia ez, pláne amikor semmi nem utal betegségre vagy ésszerű okokra. Megtapasztalhattuk mennyire igaz, hogy a mezőgazdász mindig kiszolgáltatott helyzetben van. Az állatállomány elhullása, vagy a termény elszáradása óriási gondot okoz, az időjárás nem befolyásolható és sajnos néha a különböző járványok sem egykönnyen szoríthatók vissza.

A csirke is csak “ember” vagy nem??

Egy teljes örömmel és izgatottsággal telt hónap után végre megérkeztünk Hegedűs Zsolt tanyájára Kecskemét mellé. Zsolt az állomáson várta lelkes párosunkat és egy gyors kecskeméti városnézés (azért mégiscsak lássuk a várost is felkiáltással) után máris vettük utunkat a Kecskemét-Talfáján levő Hegedűs-portára.


A hosszú bekötőúton zötyögve már messziről látszott a “CSIRKE, 800m--> “ felirat, tehát kétséget kizáróan jó helyen járunk. Az első este, kellemes, amolyan ismerkedős este volt. Megnéztük Öcsit a lovat, Mukit a bikát (akiről később majd még bővebben) mindezt persze Mázlival a hűséges drótszőrű magyar vizslával a nyomunkban. Bogáncs a kis keverék már sokkal bölcsebb és nem rohangál feleslegesen holmi városi vendégek után. :)

Az állatok mellett természetesen megnéztük a gépparkot is, jó lesz majd tudni mégis mivel és miért megyünk ki a földekre a későbbiekben. Egy gyors vacsora után nyugovóra tértünk, hiszen korán, már reggel 7-kor várt minket a munka.

Mi lesz ezzel a sok paprikával?

Csütörtök! Valószínű eljutott az égiekhez a sok ima, mert az éjjel (igaz szép kis vihar kíséretében) megérkezett végre a csapadék és vele az enyhülés is a több hetes kánikula és szárazság után.   

A mai napi munka-rutint (paprika-szedés, válogatás) többször megszakította, hogy az érkező látogatókkal (Délvilág munkatársa, Kurca TV, Agryás stáb) hol kamera nélkül, hol azzal együtt beszélgettünk az elmúlt 4 nap élményeiről, tapasztalatairól...

Agrárpercek és halvacsora

Szerda! Reggel Gila Gyuri (Kurca TV- Agrárpercek szerkesztője) jön értem és megyünk először Mindszentre Hevesi Istvánhoz, utána Szegvárra Gémes László gazdálkodóhoz, aki egyben Szegvár polgármestere is... Útközben nem érek rá még izgulni sem a közelgő szereplés miatt, csak úgy zúdul a sok érdekes mese, info, anekdota, legenda Gila Gyuri szájából. Évtizedek óta jelen van a környék mezőgazdasági, szociális életében, kamerájával rögzíti az eseményeket, beszélget, utánajár és persze szenvedélyesen igyekszik mindenről be is számolni a nézőknek műsorában. Egyszóval szenvedélyesen szereti ezt a "munkát", nem mellesleg az életet :) 

Kombájn, Aratás, Búzamező ameddig a szem ellát

Július 9-e, hétfő reggel. Ágyból kipattanás, mosakodás, öltözés azt bringára fel, át Izáékhoz.Édesapja Gábor bácsi és Gabi néni :D megreggeliztetett, majd megérkeztek a többiek is. Gyuri ki a kombájnt vezette és Béla, aki a nap nagy részében traktorral rohangált fel alá búzát szállítva.

Bele csöppentem egy kemény hétbe

Belecsöppentem egy kemény hétbe


Kalandorkodásomat a Madarász Udvarházban töltöttem Újszentmargita-Bödönháton. A gazdaság őshonos állatok tartásával, tenyésztésével foglalkozik és a szükséges szálas takarmányt és abrakot a saját földükön termelik meg.
Található még a gazdaságban két gyönyörű halastó is.

Megérkezés

Mikor részt vettünk Kecskeméten, a munkavédelmi, balesetvédelmi stb képzésen már javába mindenki tudta, hogy ki hova, milyen mezőgazdasági munkát fog folytatni azon az 5 napon. „- Dinnye föld.” Olvastam az emailt. Hát mondtam magamba ez nem az, amit pont elképzeltem, de majd meglássuk mi lesz belőle: D
Utazás:. Gondoltam, ha már utazok „akkor legyen kövér” . Egy kisebb nagyobb kerülővel érkeztem a Békés megyei Kunágotára. Két nap Barátnőzés előtte Debrecen mellet, azt indulás a földekre.

Bikram-jóga a sátorban, HAKI, szarvasi rízsföldek

Kedd! Ma is a Nap előtt kicsivel kelünk és a fóliáknál várjuk be. Mivel a paprika-szedési időszakba csöppentem- a feladat ugyanaz lesz: gurulnak az üres rekeszek a kocsikkal együtt és mindet teli kell szedni... kezdek ráérezni a technikájára, hogyan, milyen mozdulattal válik meg a szárától könnyebben. Mintha gyorsulna a tempóm kicsit. Az idő már kora reggel is kellemes, a reggeli után már a sátorban 30 fok fölött van, kicsivel később már 40-45 fok és borzasztó nagy páratartalom. Mindenkiről csöpög a víz... eszembe jut a Bikram-jóga, ahová itthon szoktam járni (és még fizetni is) hasonló élményért :) Elmesélem a lányoknak is, de nem nagyon értik a dolgot...

Fajtabemutató, paradicsomválogatás a dédinél, termálvíz gyorstalpaló...

Hétfő! Ébredés: 4:15, sötét, fél 5, még mindig sötét, jön értem Dani, irány a pár km-re lévő Árpád- Agrár Zrt telephelye, ahol a Bakó család fóliái várnak... Útközben villámmegálló: kávé nélkül nincsen reggel! Párat kanyarog velünk az út, és míg közeledünk a fóliasátrak felé, szép lassan hasad a hajnal... 5-kor már érkeznek a többiek is (az odaút megszervezve, általában másik két kocsival a közeli településekről)... Nézek, nagyokat szippantok és gyönyörködöm a hajnali fényekben... nagyon új nekem minden, álmosságnak nyoma nincs. Elhangzik az aznapi terv- melyik fóliából, melyik sorokat kell szedni. Én csatlakozom Timihez, aki már több, mint 25 éve paprikát palántáz, kötöz, kacsoz, szed, válogat- éppen aminek itt az ideje. Most a kísérleti sorokról válogatunk az aznapi fajtabemutatóra a szebbnél szebb, különböző színű Blockykból, Kápiából, Zalkodból és ki tudja még hány egyéb fajtából. Tudva, hogy nemsokára ezeket a gyönyörűségeket megyünk (Danival és az édesapjával, Lászlóval) bemutatni, helyettük is elönt a büszkeség és az öröm :). De addig még egy kis fehér paprika szedés hátra van... nem értem, hogy hogyan lehet, mikor én szedem rendesen, hogy az előttem haladó Timi (de bárki más is az állandó csapatból) ugyanannyi idő alatt a háromszorosát szedi :) Idővel ezt is megértem, de nem az első napon... Az első pihenő 7-kor van- reggeli idő, addigra már a nap is rendesen feljön, kezd melegedni... 
A délelőtti fajtabemutató Nagyhegyen volt a Bakó család télifóliás másik telephelyén, ahol,- mint kiderült- a Duna-R Kft által nemesített két új erős- hegyes paprikafajtával kísérleteztek idén, amik minden várakozáson felül, gyönyörű és hatalmas (25-27 cm hosszú paprikák), egészséges és bő termést hoztak...

Vizek: Kurca folyó, termálvíz, "mélyvíz"...

Vasárnap a Balaton felől vezetett az utam Vidék-kalandom helyszínére, Szentesre. Az úton sokfelé egészen sokkoló volt a látvány- az út mellett az árusok bódéiban vigyorgó cecei és környékbeli görög-, és sárgadinnyék mellett, a földeken kókadozó napraforgók, elsárgult, zörgő kukorica, fonnyadozó levelek, por... hihetetlen, hogy amíg a (fő)városban "csak" a több hetes kánikulától szenvedünk (bár én személy szerint 30 fok felett kezdem jól érezni magam :) ), és csak a hírekből halljuk, hogy a nagy aszály miatt veszélyben a mezőgazdaság, addig vidéken, a mezőgazdaságból élők számára élet-halál kérdése az időjárás..

Gumicsizma és szalmakalap

Borjúcipelés, kolbásztöltés, rengeteg trágyalapátolás az év legforróbb hetében: öt felejthetetlen és pompás nap krónikája Gazdóf Kati tiszalúci tanyájáról.

Elöljáróban csak annyit: a több száz állat és legyek milliói társaságában eltöltött, egyébként ragyogó hét során az íróasztalhoz szokott médiamunkás tisztességesen elfáradt a gazdálkodásban. Gyakorlatilag mindenbe belekóstolt: dolgozott vágóhídon, őrzött marhákat, kolbászt készített,
és istálló takarítás után még egy bocit is cipelt ölben. Bár legkeményebben az utolsó két nap viselte meg, amikor is már gyakorlatilag minden munkát kipróbált már egyszer. Munkáinak gyümölcsét egyrészt a gazdaság kamatoztatja – leszámítva az istállósöprés közben eltört seprűnyelet, amiért és még egyszer bocsánat - másrészt pedig az alábbi linkeken olvashatók.
A szívélyes és kedves vendéglátásért, a kellemes társaságér pedig még egyszer hálás köszönet a házigazdáknak.