Előszó

Nyomtatóbarát változatOldal küldése ismerősnek

Élő közvetítés helyett felvételről, de legalább. Úgy alakult ugyanis, hogy a múlt héten a sok munka közben nem jutottam el a számítógépig. Nem is sajnálom. Viszont, ha már így, próbálok minden nap írni arról, mi is történt velem pontosan egy héttel azelőtt.

A fizikai aktivitás már az indulás előtti hetekben elkezdődött, a pesti gumicsizma-piac föltérképezésével. A hosszas előkészületeket gyors kapkodás követte, az eredmény: egy pár közepesen igényes, a lábamnál több számmal nagyobb darab. Utólag megjegyzem, egyáltalán nem volt rá szükségem.

Azt érdemes tudni, hogy kvázi nem eszem húst. Hat évig egyáltalán, egy kis ideje pedig csak nagyon ritkán. Azaz, ahogy az első beszélgetésen mondtam, "szükségleteimnek megfelelően". Ezt Lajos megkönnyebbülten vette tudomásul, ezért - talán egy kis pedagógiai célzattal - egy állattartó gazdaságba kerültem. Kicsit tartottam tőle, hogy éhen halok majd, ezért a biztonság kedvéért egy üveg pestóval meg egy fél uborkával indultam el. Nem kellett volna ennyire izgulnom, ugyanis senki nem erőltette a dolgot (sőt, Apolka egy csomó húsmentes kaját csinált) - egy idő után ettem magamtól is. Több dolgot is megkóstoltam, ha már ott voltam, például szürkemarha-chipszet (finom), szürkemarhából és mangalicából készült kolbászt, a nyerő mégis a gyerekkorom óta hiányolt véres hurka volt.

Szereplők:

Gergely, Erzsi néni, István és Apolka (plusz vegyeskar, a média és vagy félezer állat)

Helyszín:
Madarász Udvarház, Bödönhát (http://madaraszudvarhaz.5mp.eu)

és Budapest különböző pontjai