Irány a nagy havasok…

Verzia pre tlač

Lám eljött ez a nap is. Felpakoltunk és elindultunk. Errefelé jellemző, hogy mindenkinek terepjárója van amikkel könnyebben lehet közlekedni itt a hegyes vidéken. Velünk tartott Csabi és Levente felesége is, valamint Levente kisfia.

Út közben megálltunk egy forrásnál, melynek kristálytiszta hűsítő vize jól esett a melegben. Följebb már hűvösebb volt és a szél is fújt, de kellemes időnk volt ezzel együtt is. Az út során láttam szabadon legelésző ménest, juhnyájat terelő pásztorokat farkasokkal és medvékkel szembeszálló terelőkutyáikkal. Egy esztenára is ellátogattunk. Nyári időszakban itt fönt legelésznek a juhok kecskék esetleg tehenek. Az idő hűlésével és a fű fogyásával egyre alsóbb területekre húzódnak vissza az állatok.


Fent a levegő leírhatatlanul más, tiszta, úgy mondják erős. Kerestünk egy tisztást és száraz ágakat és piknikeztünk egyet. Rengeteg finomság sorakozott a tányérunkon. Ebéd után muszáj volt közbeiktatni egy kis pihenőt, leírhatatlan élmény volt ott fent lenni és létezni. Az egyik hegygerincen túl szép rálátás volt a már csángók lakta vidékekre. Fent az egyik dombon a semmi közepén sikerült összefutnunk Sárával és Petrával és Leventével (2 kalandor és a gazdájuk, ő egy másik Levente). (kép)

Nehéz szívvel hazafelé vettük az irányt, tudva h ez a fantasztikus nap is véget ért és vele együtt az erdélyi kaland is lassan. Kis vigasz, hogy este a gazdák megleptek minket egy igazi búcsúbulival. Anitáék is el tudtak jönni szerencsére. Sütöttek michet, volt finom házi pálinka. Előkerült egy gitár is, amit Laci pengetett az egész este során.  Az éneklési kedvünk átragadt a gazdákra is, ámulattal hallgattuk a székely (nép)dalokat. Valamikor hajnaltájt véget ért a buli.