Ez a hétfő reggel teljesen más volt mint a többi. Kiváncsisággal, izgalommal feltöltve és álmodozva tettem meg a 150 km-t Arnótig, a Miskolc mellett fekvő kis faluig. Kiváncsi voltam, hogy milyen nem várt meglepetéseket és tanulságokat tartogat a hét, izgultam, hogy milyen lesz a fogadtatás és a mostanában egyre tisztábbá váló terveimet szőttem tovább az M3-on haladva. Az első meglepetés nagyon pozitiv volt: tényleg egy korombeli gazda fogadott az udvaron! Tudom ennek nem kellett volna meglepőnek lennie tekintve a program feltételeit és célját, de mégis most szembesültem ennek az értelmével. Gábor kedvesen fogadott, gyors lépéseit követve deritettem fel az üvegázakat, miközben máris rengeteg információt, érdekességet megtudtam tőle. Korábban azt hallottam a virágtermesztéshez 3 dolog kell: viz, meleg és sok szorgalmas emberi kéz. Gáborék nagyon szerencsések, mivel a bükki karsztból származó termálviznek köszönhetően függetlenek mind a "rezsi-politika", mind az orosz-ukrán energiaalku aktuális állásától. Szorgalmas kéznek pedig ott van a női osztag, amibe én is gyorsan verbuválódtam. A mai napi célpontjaink a muskátlik voltak. A SZÉP muskátli bokros, nem túl égbenyúló és fásszárú. Ezért kell visszatördelni tavasszal vagy teljesen új tövet gyökereztetni még a tél beállta előtt. Párat én is tördeltem ma. Marika néni, Erzsike, Éva és Anita azonnal befogadott a csapatba. Munka közben nemcsak a perceket számolták vissza, de szó esett az élet nagy dolgairól is. Minden korábbi kalandor nevére emlékeztek és azt is tudták, ki volt az, aki a reggeli 6-os munkakezdés próbáját is kiállta. Holnap reggel meglátjuk, hogy az én nevemet miképpen jegyzik majd a jövőben... :-)