Kalandos napjaim

Printer-friendly version

Kedd

6-kor keltünk, jött a szokásos napirend, majd a reggeli.

Kicsit összefolynak így utólag a napok, minden nap történt valami fennforgás, így lehet hogy időzavaromban összecserélem a napokat.

 

Ma kezdtem el fejni tanulni, amit péntekre már "tökélyre" fejlesztettem. Sajtot készítettünk, gyomláltunk, kaszáltunk. Nem gondoltam, hogy ilyen erőnléti munka vár rám. Itt nincsenek munkagépek, de még a kút is kerekes, szóval a vizet is vödörrel kellett felhúzni. Egyébként szerintem a Vidék- Kaland program keretében az ilyen helyszín ritkaság, én mégis úgy érzem, jobb helyre nem kerülhettem volna.

Szerda

Megjelentek az első vízhólyagok, ma már kezdtem átlátni a munkamenetet, sok feladatot már magam elvégeztem.

Megismerkedtem a zsíros kenyérrel, ami egy teljesen új kulináris élményt nyújtott számomra. A mangalicazsír mondjuk világszerte hírhedt, ezért nem is nehéz megszeretni. Sütöttünk vele palacsintát is, amiből még a Vidék-kaland stábja is falatozott, és mint utólag megtudtam az utolsót is csak azért hagyták a tányéron mert az utolsó falatot ugye "illik" mindig otthagyni.

Ma kezdődött felszállóban lévő média karierrem, ugyanis szerda, csütörtök péntek is kilátogatott egy-egy stáb megszemlézni hogyan boldogulok. Mind nagyon érdeklődőek és kedvesek voltak. Sok fénykép és felvétel készült, a kecskék is igazi pózerek voltak, imádták a kamerát.

Áttereltük őket legelni, szóval már kecskét is sétáltattam. Vagyis inkább ő engem. Persze a főfogás nem a parlagfű és egyébb gazok voltak, hanem a dió és más fa ágai, levelei.

Csütörtök

Elkezdődött a szutyok idő, ezért délután még a vizilovakkal is megismerkedhettem. Na nem úszni tanultak a pacik, csak animációs formában tekintettük meg Hugót a vizilovat.

Ma még egy koronát is kaptam Julcsitól, amit ő készített el, ugyan is kiérdemeltem, hogy én lettem a hét hercegnője.

Ettem sok-sok finom dinnyét, amit nagyon, de nagyon imádok, egyébként pedig összességében is finomakat ettem. Nagyon tudatosan étkeznek Zsebőkék, hiszen cukor is csak nyírfa formában van, de azt is nagyon ritkán használják. Amiből lehet igyekeznek bio-t venni, mert nagyon is tiszában vannak vele, mihez milyen vegyszereket használnak. És sajnos elég sok van abban amit megeszünk. Ők nem használnak vegyszert, mindent azonban nem lehet előállítani de például készítettek már szappant kecsketejből, és rengeteg levárt is. A probléma csak az időhiány, hiszen mindketten dolgoznak a gazdaságon kívül.

Péntek

Elérkezett hát hazautazásom napja, ami szintén kalandosra sikeredett. A reggel kicsit megcsúszott mert elmentünk kukoricát zsákolni. Még szerencse, hogy a felkészítő napon már volt benne részem, így kifejezetten szakszerűen tudtam elvégezni a feladatot. Megtanultam molnár-csomót kötni, egyedül az 50kg-os zsákok cipelésével nem boldogultam, de ezt persze Tamás elvégezte helyettem, aki egyébként szintén nem egy nagydarab ember, szóval tiszteletet érdemel.

 

Újabb tv stáb érkezett, én pedig a szakadó esőben bemutattam mesterfogásaim. Amikor már bevonultunk a házba az eső varázsütésszerűen elállt, a felvételeken így egy nagy kék (előző nap az egyik kecske megrágta) esőkabát látszik belőlem.

Az állatok nehezményezték is, hogy a reggeliből ebéd lett, ki is szabadult a kecskecsapat, de szerencsére megtanultam, hogy egy kis gabonával a világ végére is el lehet csalogatn őket. Tamás rutinosan érkezett is egy kis edény árpával, aminek már a rázkódás hangja is elégnek bizonult. Valamelyik délelőtt meg is találták egy téglarakás tetején a teli ládát így szembseülhettem egy kecskehorda erejével és megtanultam, hogy ők aztán mindent megtalálnak és kajában nincs számukra lehetetlen.

2 felé elindultunk autóval, és olyan szerencsés voltam, hogy elvitt a család Pestig, mert így egybekötöttek egy kis munkát az én szállításommal.

Előtte azonban elmentünk egy étterembe, ahol annyit ettem, hogy aznap már egy falatot sem bírtam többet.

Kacskaringósan a Bakonyon (és Bakonysárkányon) keresztül végül eljutottunk Budapestre, ahonnan még hazabuszoztam, édesanyáméknak pedig egy éjfélig nyúló beszámolót tartottam, majd ágyba zuhantam.

 

Ez a hét azért is volt számomra fantasztikus mert olyan emberek vezettek be ebbe a világba, akik szintén nem ebbe születtek, autodidakta módon, volt, hogy YouTube-ról lestek el bizonyos fogásokat, azonban ha nem mondják nekem fel sem tűnik.

Egy egészen más életszemlélet, amivel ők rendelkeznek, a munka, a természet és az állatok szeretete amivel én itt találkoztam. Szerencsére rám is átragadt egy s más, szívtam magamba a tudást és ebben a Zsebők család a legnagyobb segítséget nyújtotta.

Ezúton is köszönöm nekik, és a vidék-kaland szervezőinek és megígérem, hogy még idén visszalátogatok hozzájuk. :)