3. nap: Borsószem Hercegkisasszony kalandjai a szentesi termálvízzel

Printer-friendly version

Egy lusta oroszlánhoz hasonlítani magamat mégis csak méltóságteljesebb (ld.: 1. nap), de őszintén be kell vallanom: én valójában egy vérbeli hercegkisasszony vagyok. Talán emlékeztek Hans Christian Andersen Borsószem-hercegkisasszony című meséjére (http://mek.oszk.hu/00300/00309/00309.htm#3), amelyben a menedéket kereső királylányt pihe-puha ágyba fektetik, de ő olyan kényes nőszemély, hogy még a legeslegalsó dunna alatt elrejtett apró borsószemet is megérzi. Ez volt az én egyik kedvenc mesém gyerekkoromban, ahol a megtestesült kényesség hercegnői rangot kap, s elnyeri méltó jutalmát: egy királyfit. Az én borsószemem nem az ágyban rejtőzik, hanem a telefonom ébresztőjében, ami szerda hajnalban se hagy aludni, de hiába pattanok ki az ágyból engedelmesen, férjet így se nyerek, csak izzasztó munkát.
A paprikaszedés elmaradhatatlan óráival indul a nap ismét, és most már titkon visszavágyom az egyetemi könyvtár hűvös csendjébe és nyugalmába, amit év közben, azt hiszem, nem becsültem meg kellőképpen. Nem mintha az ember itt nem tanulhatna legalább annyit: a biológiai növényvédelem és a termálvíz kérdéskörei izgalmas új világokat nyitnak meg előttem, amiről azelőtt fogalmam se volt. Jani – miközben végigvezet az Árpád-Agrár Zrt. fóliáin, üvegházain, hőközpontjain és „boszorkánykonyháin” – mindent elmagyaráz, amit tudni érdemes és kell. A biológiai növényvédelem során a tetvek elleni permetezőszerek helyett rovarokat használnak, amiket egy erre specializálódott belga cég (http://www.biobest.be/home/3) forgalmaz. A gazda szabadon engedi ezeket a mikroszkopikus állatkákat, s akkor jajjj, a legyőzötteknek! A paprika pedig virul tovább. :)
A város első termálvizes kútját 1957-ben fúrták. A gazdák hamar meglátták a lehetőséget a 60-90 fokos vízben, s igyekeztek minél több kutat kiépíteni, hogy azzal fóliáikat fűthessék majd. A termálvíz elvezetésére kiépítettek egy mesterséges tavat, ami aztán önálló életre kelt: halak, békák, ragadozó és nádi madarak költöztek a tóhoz, visszahozva a hajdani ártéri élővilág és ökoszisztéma gazdagságát. Akit a téma mélyebben is érdekel (s szeretné látni és hallani Danit és Janit is), az a bejegyzés végén talál néhány ide vonatkozó videót és olvasmányt.
Vendéglátóim ezen a délutánon meglepetésekkel is kedveskedtek. Kirándulást tettünk Ungerbauer Anikó bokrosi pincészetébe, aki nemcsak borászatról és falusi turizmusról beszélt nekünk, de régi szokásokról, történetekről és egy századfordulón élt csongrádi mérnök-gazdálkodó-politikusról, Ludrovai Tóth Istvánról is. Ludrovai háza sokáig állt árvátlanul Bokroson, de aztán Anikó megvásárolta, rendbe tette és most ő maga lakja családjával. Aki teheti, nézze meg!
Az este folyamán sikerült egy kicsit lazulnunk is. Daniék baráti társasága (akik szintén szakmabeliek) átjöttek szalonnát sütögetni, így a vacsorát igen jó hangulatban költöttük el. Legnagyobb bizonyíték erre az est legfontosabb mondata, ami Dani szájából hangzott el: „Bogi, holnap 7-re jövök érted.” És Borsószem hercegkisasszony boldogan koccintott rá.

 

 

Kincs, ami nincs: a geotermikus energia felhasználásának lehetősége

/> Nagygál János: A geotermikus energiahasznosítás fejlesztési lehetőségei a szentesi Árpád-Agrár ZRt.-nél http://www.geotermika.hu/web/sites/default/files/szentes_nagygal.pdf