Melyik állat élete a legvidámabb? Hát a juhhé!!! :) (2. nap)

Printer-friendly version

Kedves Olvasó!


(Mivel internet és számítógép a tanyán a következő napokban nem volt ezért emlékeimet utólag, de jelen időbe helyezve írtam meg.)


A következő napon már „csak” 5-kor kellett kelnem. Egy isteni reggelit fogyasztottam el a gyönyörűséges tájat bámulva. A tyúkok alól saját kezemmel szedtem ki a még meleg tojásaikat és szemkápráztatóan sárga rántottát készítettem belőle! Éreztem, már jól indul a nap!


Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már előre tudtam, hogy a meggyszedés csak „hobbi” lesz, mivel tulajdonképpen két „gazdám” is volt, és a meggyesbe csak kölcsön lettem adva napszámba. Pistitől –(meggyes gazda) Andráshoz (Juh-Ász ) :) - kerültem át.


Szóval így esett, hogy az első nap után már a közel 1000 fős juh nyájjal és az idei kisbárányokkal töltöttem el az időm nagy részét. Mielőtt az állatokhoz kiérkeztünk, jó pár kilométert megtéve felkerestük a Gazda környéken lévő földjeit, kaszálókat, kukoricást, lucernaföldet. Sokat mesélt a növényekről, a felmerülő problémákról (pl.: gyomként megjelenő kakaslábfű stb.) és ezek megoldásairól. A lucerna táblákat gondosan végigjárva ellenőriztük, hogy hogyan szárad a növény, mikor kell majd bálázni. Ezzel előre vetítette a további napok eseményeit…


Végre kiértünk a tanyára, ahol az állatokra éjjel-nappal egy megbízott juhász,  valamint rettentően okos és éber  11 éves mudi kutyája ügyel. Fantasztikus volt látni azt a sok-sok állatot, ahogy összedolgoznak az emberrel. Tudták a dolgukat, tudták mikor mit szeretne tőlük a gazda, mikor kell bejönni délben a nagy meleg elől.

Leírhatatlan látvány mikor 1000 állat sétál a Hortobágyi naplementében… Ezt sosem fogom elfelejteni…
Na, még mielőtt itt mindenki elérzékenyül, nekem most már „gyorsan-sokat” kell aludnom! Reggel le kell hajtanom a bárányokat… (Persze jó lenne tudni ez mit jelent, de majd megtudom, ha itt az ideje!)

rántotta

Uh, az a rántotta kegyetlen' jól néz ki! Meg is éheztem! ;)