Hagymaországban

Printer-friendly version

2013. június 30.-án, vasárnap vette kezdetét vidék kalandom. A kora esti órákban érkeztem meg Győrbe, ahol a fogadó gazdám, Polgár Ákos várt rám.
Ákossal történő rövid bemutatkozás és eszmecsere után elfoglaltam a szállásom Győrben, hogy kipihenten vághassak neki a hétfőtől kezdődő tényleges munkának. Izgalommal vártam a reggelt, kíváncsi voltam, hogyan is működik manapság egy gazdaság. A reggel gyorsan el is jött, fél 7 körül Ákos már várt rám, hogy autóba üljünk, és kihajtsunk a Győrtől 20 kilométerre fekvő Kóny községbe, ahol a Polgár család gazdálkodik. A Kónyig vezető úton Ákossal gyorsan megtaláltuk a közös hangot, hamar jó viszonyba kerültünk, ami az ottlétemig végig fent állt. Rövidesen megérkeztünk a gazdaság telephelyére, ahol Ákos körbevezetett, illetve megmutatta a gépparkot. Szinte minden, a mezőgazdaságban elengedetlenül szükséges eszköz, kivétel nélkül megtalálható. Nekem ekkor már egyre nagyobbra tágult a szemem a csodálkozástól, miközben ezeket a technikai zsenialitásokat néztem. Csodálkozni azonban nem sokáig lehetett, hiszen el kellett végezni az aznapi feladatokat, és máris nekiláttunk bekeverni a különböző növényvédő szereket, hiszen mentünk is ki a hagymaföldre permetezni. Ákos remekül bánt a már-már tökéletesség határát súroló modern traktorral, gyorsan ment a permetezés. Pár forduló után azonban Ákos átadta a volánt egyik alkalmazottjának (mindegyik alkalmazottja végig nagyon segítőkész volt, és próbált minden kérdésemre válaszolni, amivel bombáztam őket nap mint nap), hogy rohanjon a gazdaság ügyeit intézni (erre majd kicsit később részletesen is kitérek), de előtte kiadta, hogy kinek mit kell csinálnia. Feladatunk az öntöző rendszer elindítása, illetve a csővezeték összeszerelése volt. Fontos dolog az öntözés, hiszen mint megtudtam, a hagyma nagyon hamar kiszárad. Mikorra végeztünk, el is jött az ebédidő, amit Ákos szüleinél töltöttem rendszerint. Délutáni feladatunk egy másik hagymaföldön lévő hagyma felszedése volt. Ez egy másik fajta volt, áttelelő típus, ilyenkor van a szezonja. A munka el is indult, azonban úgy másfél sor felszedése után a technika ördöge közbeszólt, és a hagymafelszedő gép szalagjának egyik meghajtó tengelye meghibásodott. Irány vissza a telephely, majd a hiba kiderítése, orvosolása. A baj nagyobb volt, mint gondoltunk, jócskán szét kellett szedni a gépet, majd új tengelyt keríteni, ami nem mutatkozott egyszerű feladatnak, hiszen Németországból kellett megrendelni. Így el is telt a hétfő és jöhetett a kedd, amely Ákosnak az alkatrész utáni rohangálással, nekünk pedig öntözéssel, illetve a többi gép átnézésével, valamint felkészítésével telt. Szerdára meg is érkezett az alkatrész, viszont a gondosan, katalógusból kiválasztott cikkszám ellenére, a tengely rövidebb lett, így Ákosnak újra kellett futnia a köröket a forgalmazónál, minek következtében ismételten ránk hárult az öntözés feladata, amit én kifejezetten élveztem, hiszen a melegben igencsak jól esett, amikor a víznyomás miatt szétesett mikro szórófejeket újra csatlakoztatnom kellett a vezetékhez és kaptam egy kis hűsítő vizet a nyakamba. Szerda délután, az öntözés befejeztével, betekintést nyerhettem a Polgár család egyik barátja által, fóliasátor alatt termesztett paprikák és paradicsomok világába is. Csütörtökre végre megjött a várva várt, most már megfelelő méretű tengely. El is kezdtük az összerakást, ami nem egyszerű feladat, hiszen rengeteg fogaskerék és meghajtó lánc között kell beigazgatni, majd összecsavarozni. Délutánra sikerült is, így kezdődhetett a hagyma felszedése. Többedmagammal a gépen álltunk és válogattuk ki például a földet, illetve az oda nem illő dolgokat a hagyma közül, járt a kezünk, hiszen éjjelre fel kellett rakodni a kamionra, mert vinnie kellett a hagymát Vecsésre egy kereskedőhöz. Sötétedésre végeztünk is körülbelül a terület felével, amikorra a sok portól már úgy néztem ki, mint aki egy szénbányából került elő. Péntekre maradt a telephelyen a további átválogatása, illetve délután a maradék hagyma felszedése a földről. A betakarítás pénteken is estig tartott, már jócskán besötétedett, éjfél felé jártunk, és a traktor fényét már csak a földön játszadozó vadnyulak törték meg. De végeztünk időben, bent a telephelyen a válogatás is jól haladt, a kamion el tudott indulni a második körrel. Ekkor láttam Ákoson, hogy fáradt ugyan, de végre megkönnyebbülhetett, mert sikerült megrakni a kamiont, és én is úgy érzem, hogy ennek a sikernek egy kicsit én is részese lehettem. Az alatt az egy hét alatt döbbentem rá igazán, hogy a mai modern mezőgazdaság egy sokrétűen felépülő, rendkívül összetett ágazat, van benne egy kis gazdaság, logisztika, kereskedelem és természetesen maga a termelés, és mindezek együttese adja ki azt a nagy egészet, amit Ákos szerintem iszonyatos munka árán tart kézben.
Szombat délelőtt érkezett el a búcsú pillanata. Ákossal mondhatni már-már baráti viszonyban váltunk el, két zsák hagyma kíséretében, és a mielőbbi visszatérésemről egyeztünk meg. Remélem, ha időm engedi, az augusztusban érő hagyma betakarításán is részt tudok venni.
Nagyon jól éreztem magam ez alatt az egy hét alatt, rengeteg élménnyel gazdagodtam, ez a hét csak megerősített abban, hogy tíz éven belül én is megpróbáljak gazdálkodással foglalkozni. Köszönet mindezért fogadó gazdámnak, Ákosnak és természetesen a Vidék Kaland Programnak, amely lehetővé tette számomra, hogy egy kicsit közelebbi betekintést is nyerhessek egy sikeres mezőgazdász mindennapjaiba.