Életre Szóló Élmények a Molnár Tanyánról

Printer-friendly version

Kalandunkat a Molnár család tojás gazdaságában tölthettük, ahol a 6000 tojón és a 13000 növendéken kívül volt még a tanyán kecske, birka, szarvasmarha, disznó és ló is.

Hét folyamán rengeteg tapasztalatot gyűjthettünk, minden reggel fél hatkor keltünk, és hatkor kezdtük a munkát a dolgozókkal. Mélyalmos tartásban vannak a tyúkok, reggel gyors tojásszedés a fészkekből, utána egyesével az osztályozó gépre pakolni őket, onnét tálcán mehetnek a hütött helyiségbe, majd pedig a megrendelő igényei szerint raklapra, vagy kartonra rendezni őket. A gond csak az, hogy a folyamatot óránként megszakítja a következő szedés, és a délutánig leszedett körülbelül 5000 db-ot érdemes elrendezni, mivel a tyúkok másnap sem pihennek. Minden tiszteletem a tojás termelésben dolgozóké, és higgyétek el, még húsvétkor sem volt olyan drága az a tojás.

A napi rutin feladatokon kívül fogadó gazdáink igyekeztek minél több egyéb feladatba betekintést engedni számunkra, részünk volt többek között forgács zsákolásban és behordásban, traktorozásban és bálahordásban, kukorica zsákolásban és disznó takarmány darálásban, ló körmölésben, kismalacok herélésében és még sorolhatnám. Különösen nagy élmény volt számomra, hogy a lábas jószágok reggeli gondozását, a hét második felében már önálló feladatomnak tekinthettem, ez nem jelentett sokkal többet mint a disznók etetését, itatását, illetve a tehenek etetését, ganézását. A lovak kihajtását a legelőre azért még nem vállaltam.
A hét összegzéseként úgy gondolom, hogy a vidék kaland ötletgazdái, igen nagyszerű dologgal rukkoltak elő. Véleményem szerint, ha valaki soha nem akar a mezőgazdasággal, állattartással foglalkozni, de mégis vállalkozik egy ilyen hétre, akkor is olyan módon tudja bővíteni a látókörét, és olyan értékes tapasztalatokkal lehet gazdagabb, amik biztos, hogy végigkísérik hátralévő életét, például, ha bemegy a boltba, és tudja, hogy mi van a mögött az élelmiszer mögött amit ő levesz a polcról.

 

Mi, én és a feleségem azért jelentkeztünk a programra, mert él bennünk egy gondolat, hogy vidékre költözzünk, és egy kis tanyagazdaságot hozzunk létre. Pontosabban én abban reménykedve indultam el, hogy feleségemnek is megjön ehhez a kedve, ő pedig abban, hogy én hagyok fel az egésszel. Bizonyos szempontból azt kaptuk amire számítottunk. Röviden: kemény munka, szép élet. Feleségemmel egész héten azt hangoztattuk, hogy egyikünknek sem változott a véleménye. Aztán pénteken elbúcsúztunk elindultunk, haza, felkanyarodtunk az autópályára, és feleségem azt kérdezte:  "mi lenne ha hazamennénk a gyerekért, és visszafordulnánk? Már hiányoznak az állatok és a nyugalom." Szerintem ebben a változásban az egyik legnagyobb szerepe azoknak az esti pillanatoknak volt, mikor rajtunk kívül mindenki elment a tanyáról, kiültünk a kisház elé, és beszélgettünk a lovak, birkák és a tehenek társaságában.

 

Nagyon köszönünk mindent a Vidék Kaland munkatársainak, a Molnár családnak, és persze mindenkinek aki a Molnár Tanyán dolgozik, vagy csak megfordult ott, mert mindenkitől tanulhattunk