5 nap másvilág

Printer-friendly version

Kalandozó: Földes Adrienn

Kalandor pajti: Szabó Andrea

Vidéki Gazda: Szakál Ottó

Hely: Hajdúdorog, Szakál-tanya

 

Sokat gondolkoztam rajta, hogy hol is kezdjem. Aztán arra jutottam, hogy a legelején.


Kellemesen hűvös nyári reggelen ülök a Tv előtt, és egy riporton megakad a szemem. „Városi fiatalokat keresnek vidéki kalandozásra”. Mintha nekem szólna a felhívás! Olyan régóta gondolkozom azon, hogy hogyan lehetne közelebbről betekintést nyerni egy tehenészetbe. Valamiért imádom a tehenek szagát! Milyen jó lenne egy hétig tehénszagot szívni! Itt, Pécs belvárosában nem sűrűek a tehenészetek. Hát jelentkeztem! Utolsó nap sikerült feladni a jelentkezési lapot.

 

Behívtak meghallgatásra. Meghallgatás? Mi ez? Casting? Egy ilyen programra válogatni akarnak? Ajjajj! És mégis mit várnak? Legyek VÁROSI? Magassarkú, miniszoknya, köldökig kivágott felső, műköröm…? Vagy inkább legyek tévesen városban élő paraszt? Nem tudtam eldönteni. így egyszerűen „utcai ruhában” mentem. Kiderült hogy annyira nem egyszerű bekerülni, túljelentkezés van. És rajtam kívül is vannak lány jelentkezők! Még ilyet! Vannak városi csajok rajtam kívül, akiknek az az álma, hogy szart lapátoljanak? Igen! Vannak!

Beválasztottak! Megyek! Megkaptam a táblázatot: Szakál Ottó, Hajdúdorog. Hajdúdorog?? Az meg hol van? A világ vége után 1 km-rel. Útvonaltervező szerint 5 vonattal jutok oda. Reggel indulok, és este érkezek. Hát ez remek!

Szabó Andrea Budapest. Kaptam az információt. Vele megyek. Ő autóval megy, így én is! :)

Ülök a kocsiban. Hova megyek? Jézus! Onnan még csak hazaszökni sem egyszerű. Kell ez nekem? Felkészültem rá lelkileg? Biztos akarom? Még most gondoljam meg! A kocsiban maradok! Visszamegyek vele Pestre, onnan Pécsre már el lehet jutni. Nem kell ottmaradnom! Mit vállaltam? Vidék. Falu. Tanya. Kaki.

 

Vasárnap este:

Érkezés után körbejártuk a tanyát. 170 tehén. Itt aztán van szag! Harapni lehet! És még mielőtt megbarátkotunk volna a gondolottal, hogy itt fogunk lakni egy teljes hétig, máris belevágtunk a közepébe. Az egyik ismerőshöz kellett átmenni, Ottó segít a tehenének összehozni egy bocit. Ő a tanya bikája. :) Ugyanis Ő inszeminátor. (inszeminátor {Nyelv: lat el.}:A mesterséges megtermékenyítést irányító szakember.) Remek élmény így elsőre! Nem is csak könyékig, a tehén hátsójában, hanem egészen vállig. Mindegy. Túléltük. A tehén is. Állítólag még tetszett is neki. Hazaérve rögtön jön a hír, míg távol voltunk, megérkezett a tanya legújabb tagja. Kisboci született! Az ellésről lemaradtunk, de az első lépésekről már nem! Reszketeg lábakkal próbálkozik az apróság. Első evés, még cumiból. Aztán keresi az anyja tőgyét. Rossz helyen először, de kis próbálkozás után megy ez is! 

 

Hétfő:

Kakasszóra ébredtem. Reggelire friss tejet ittam. Finom. Kimegyünk az udvarra, sehol senki. Hátul találtuk meg a fiúkat. Már nyakig a melóban. Éppen tolják a ganét. Kisgéppel ide-oda. Minden istállót kipucoltak. Távolról figyelem csipás szemmel, hogy mi történik. Jön egy másik gép, az meg valami szemcsés kaját szór a vájúba, végig az istálló oldalán. Már mindenkinek feltűnt, hogy megérkeztünk. A kezünkbe is nyomtak egy-egy söprűt. Ami mellé ment kaja, azt seperjük egy helyre, és lapáttal be kell dobálni az etetőbe. Azt hiszem a bemutatkozás valahogy el is maradt. Ezután közlik, hogy reggeli. De mi már ettünk! Hát itt ez így megy. Először az állatok esznek, aztán van a reggeli. Na majd legközelebb. Megnézzük a tegnapi kicsi bocit. Már kapott saját lakás. Ott lustálkodik. Körbenézünk. Megismerkedünk a tanyával. Minden tehenet meg szeretnénk simogatni, de nem hagyják magukat. Félősek. Ekkora állatok, és mégis félnek az emberektől. Fura szokásaik vannak. Ahogy túrják a kajájukat, az orrukba megy. Még jó, hogy hosszú a nyelvük. A kicsi bociknál ragadunk le. Azok még barátságosabbak. Ketten hagyják magukat simogatni is. Nézegelődés után egy kis munkát is kapunk. A bocik egy része kinőtte a lakását. Ezért kapnak egy nagyobbat. Egy társasházat. Heten költöznek össze. Segítünk összerakni az új pecót. Aztán szalmát hordunk bele, és jöhetnek a bocik. Nem értem, miért kell segíteni egy ekkora bocit átvinni 20 méterrel arrébb. Hisz csak derékig érnek, törékeny állatok. Kaptam a kezembe egy kötelet, annak a másik vége a boci nyakán. Ketten húztuk, és Albi (egy dolgozó) pedig tolta. Annyira nem volt könnyű. Csak úgy magától nem akart átmenni. De azért megoldottuk. Megkérdeztem, hogy máskor is többen csinálják-e, vagy csak városi lányoknak néztek minket. Megnyugvásomra a válasz "igen" volt. Máskor is többen visznek egyet. 

A tegnapi boci kap fülszámot. Divatos fülbevaló jár neki, 2-2. Elölről-hátulról, mindkét fülbe. Szép sárga. Ezt a számot a fülébe is tetoválják. A tattoo szalonban ezt egy kicsit másképpen csinálják. Gyorsan készen van. 

Ebéd.

Ebéd után fejés. Minden nap ugyan abban az időben. 

 

Kedd:

Mindn nap azonos menet. Kakasszó - gané tolás - etetés - söprés - reggeli. 

Esik. Behúzódunk a házba. Papírmunka. Az is van! 

Ebéd.

Végre elállt! Ki is megyünk! Fejés idő. Ilyenkor a kicsi bocik tejet kapnak. A frissen fejtből. A legkisebb, ami két napja született, még a saját mamája tejét issza. A többinek mindegy, csak tej legyen. Cumisüveggel kapja. Kis mohók! Imádják a tejcit! Fejés után takarítás. A fejőház előtt tolongva várakoznak a tehenek. És, hát, nekik nincs Wc-jük. Bokáig ér a szar. Van egy hólapát szerű eszköz. Ezzel kell arrébb tolni a kakit. Ezt ma mi csináljuk, utána meg a maradékot összesöpörjük. Nehezebb, mint amennyire gusztustalannak tűnik. Súlyos a kaki. Jól el is fáradunk.

Este kidőltem.

 

Szerda:

Kicsit rövid volt az éjszaka. Ma nehezebben keltem. 

Szokásos napirend. Kaki - kaja - söprés - reggeli.

A friss tej, kora reggel még mindig nagyon jól tud esni! Főleg egy kis oldalassal. :) Nem csoda, hogy éhesek vagyunk a tegnapi szalonnasütés után.

Megint esik. Sebaj! A papírmunka soha nem ér véget!

Ebéd.

Ma mi fejtünk. Pista bácsi türelmes tanár. Persze mi meg ügyes diákok vagyunk, könnyen, gyorsan tanulunk! Egy tőgy, négy bimbó, négy szívóka (nem tudom mi a neve). Ránézésre könnyebb volt. Először is, nem látsz a tehén alá, kicsit le kell hajolni, de akkor a fejed pont a feneke alatt lesz... Ha nem hajolsz le, nem látod, mit csinálsz. Pista bácsi szerint érzéssel kell. Na ja! X év után nem csoda, hogy megy neki. Bal kézzel tartod a gépet, jobb kézzel nyomod a gombot, aztán fogod ezeket a szívó szöveket, és megtámadod vele a tehén alsó felét. Nem minegy melyiket, melyikbe. Értelemszerűen, átlósan nem megy. Szépen sorban. Arra is ügyelj, hogy ne törd félbe szegény bimbóját, mert akkor nem jön belőle a tej. Meg az annyira nem is jó neki, gondolom én. Egész jól tűrik. Már megszokták. Amint ürül a sor, már jönnek is. Tudják, mi a dolguk, ismerik a járást. Egész gyorsan megy. Az egyik legnehezebb munkafolyamat. Ezután rendrakás. Majd boci-simi. A kedvenc kicsi bika-bocimat minden reggel, és minden délután megsimogattam. Az egyetlen, amelyiket, ha hívom, oda is jön. Magától. Szereti a simit!

Este megérkezett a stáb. Duna Tv. Riportok, és úgy csinálunk, mintha.. Vacsora. Aztán készülődés. Megyünk Arnótra. Kalandorok, Gazdák találkozója, kis helyi szösszenet. Ismerkedő est. 

 

Csütörtök:

Ma egy kicsit megkésve keltünk. A fiúk már serényen végzik a dolgukat. Kakas fő ebédre. Kicsit besegítünk. Bár inkább láb alatt voltunk csak. De az gesztus számít! Ma a Blikk Nők jö. Délre. Ebédre ide is értek. Hát ők is kaptak. Közben megcsináltuk a riportot. Diktafon - csámcsogás - kérdés - felelet. {Augusztusban, valamelyik szerdán jelenik meg. :)} Ezzel el is ment az egész délután. Semmi mást nem csináltunk, csak úgy tettünk, mintha...

 

Péntek:

Utolsó nap. A rendszer már ismerős. Kaki - kaja - söprés - reggeli. Kakast vágtunk. Gyilkossá váltam. Jobban féltem, mint a kakas. Darabokra szedtük. Közben elkezdődött egy ellés. Félbehegyva a pucolást, szaladtunk hátra. Megnéztük a kisboci világrajövetelét. Először csak egy láb látszott. Illetve csak a körme. Ahogy kiért az orra, már nyalta magát, pedig még bent volt az anyja hasában félig. Ekkor beszállt Albi. A boci lábára kötelet kötöttek, és segítettek a tehénnek. Az nyomta, ők meg húzták. Gyors volt. 5 perc alatt kint volt. Mikor már teljesen kint volt, az anyja elkezdte nyalni. Kicsit még csodáltuk az új jövevényt, aztán folytattuk a kakasok tisztítását. 

Délután megtanultunk traktort vezetni. Sajnos a rossz idő miatt nem volt erre máskor alkalom. így még az utolsó pillanatokat kihasználva, mentünk egy-egy kört. Azt hittem alaposan megmutatják, micsoda mit csinál, mi hol van. Ehelyett rögtön az első kanyarban belültettek a vezető székbe, és menjek! :O Bakker! Tisztára be voltam ...(ganézva)... Nem egyszerű. Annyira nem egyszerű hogy le sem tudom írni. Van egy gázpedál, ami igazából tök fölösleges, mert anélkül is megy. Ha meg gyorsabban akarsz menni, feljebb váltasz. Ilyen nézőpontból a fék is kicsit felesleges, mert ha lassabban akarsz menni, akkor meg lejjebb váltasz. És a kuplung is felesleges, mert csak úgy  tologatod a váltókart, és kész. Ráadásul 19 sebesség van. Meg van egy nyúl-teknő sebességváltó is, ami asszem a gázpedál helyett van, ami tök fölös, tehát egyel több felesleges dolog van a traktorban. Na mindegy. Azt hiszem ezt a részt nem sikerült tökéletesen elsajátítani. Majd egy következő alkalommal! :D 

 

Nagyon jól éreztem magam! Alig akartam hazajönni! Teljesen más élet. Más világ. Mint egy álom. Mintha nem is lettem volna ott. Most érzem csak igazán mekkora szakadék van a városias életmód és a vidéki gazdaságok között. Nem anyagilag, nem intelligenciában, nem vendégszeretetben... Egyszerűen csak életmódban. Remélem lesz még módom hasonló élményeket átélni! Köszönöm a közreműködőknek a lehetőséget! ;)