5 nap a Gilicze Tanyán

Printer-friendly version

Születésünk óta Budapest belvárosában élünk, és egyetemistaként így nyáron nem a munka az első számú tevékenységünk! Ez abból is látszik, hogy már több, mint 2 hete hazaérkeztünk a hódmezővásárhelyi kalandunkból, csak most számolunk be!

Nyaralások nyaralások hátán a nyár közepén, de mégis élmény, kaland és tapasztalat szerzés végett belevágtunk a Vidék Kalandba!

 

Július 3.án érkeztünk meg a Hódmezővásárhely és Szentes között található Gilicze tanyára. Zsolti és családja nagyon kedvesen fogadott minket, és egyből kiderült, hogy ha a héten sokat is fogunk dolgozni, korán kelni, de enni (önni) nagyon finomakat! Gyors körbevezetés és ismerkedés után gyorsan aludni tértünk, hisz vészesen közelgett a reggeli ébresztő.

 

Minden reggel 5 órakkor szólt az ébresztő, és kezdődött a nap! Először az állatok kapnak enni, így a mi reggelink kb 9 körül volt mindig! Napról napra mi is egyre önállóbban tudtuk elvégezni, melyik állat mit eszik, mit iszik. Reggeli feladatok közé tartozik a tehén megfejése, a 4 közük csak 1 tejel, nem sok tejet, de a kézzel fejés gyakorlásához eleget. Talán egyik legnagyobb élmény ez volt, csak ne csapkodott volna annyit a farkával.

 

Az étkezések mindig a tanya konyhájában, a családdal zajlottak. Gazdánk, Zsolti és szülei társaságában. Feri bácsi és Jutka néni nagyon finomakat készítettek enni, de kellet is az energia az igen hosszú munkanapokhoz. A reggeli elengedhetetlen része volt a szalonna, hol rántottában, vagy csak magában. De volt friss kakaó, fokhagymás pirítós, csípős paprika paradicsommal (szecska). Természetesen minden alapanyag a konyhakertből származott. Ebére volt bableves, krumplistészta, kecskepörkölt ... Vacsorára a maradékot ettük, de olyan finom volt, hogy jó volt ismételni :)

 

A napközbeni feladatok között volt a földek művelése, szerencsére nem kellett bajárnunk mind a 100 hektárt, de azért megkaptuk a kapálás kiképzést. Kapáltunk hagymát és napraforgót. Ez egy nagyon kemény feladat a tűzö napon, mondhati nem városinak való. De azért derekasan helytálltunk, persze örültünk a pihenőnek. Egyik nap még a krumpliföldre mentünk ki, hogy a traktorral lepermetezzük, ez már kellemesebb volt, mert csak a permetező szárnyait kellett ki be csukogatni. Ámde a legkellemesebb feladat a földeken a bálázás volt, csak üldögélni a traktorban. Csak a meleg izzasztott.

 

Amit még megtanultunk a tanyasi életből, ami elengedhetetlen kelléke, az az ezermesterkedés! Hogy mindenhez értenek, az tuti!! Sokat hegesztettünk, mert a hagymaszüret közeledtével a hagymakiszedőt kellett felújítani. De szerintem akármit megszerelnek, megcsinálnak! De a használt vas kupacról guberáltam ott egy boronáló tárcsát, amit Zsolti segítségével gyönyörű hússütögetővé újítottunk fel.

 

Egy szó mint száz, hétfő este néha átfutott a gondolatainkban, hogy nem biztos megéljük itt a pénteket! De aztán a munkába is jobban beleszoktunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon kedves embereket ismerhettünk meg, akiknek ugyan az életformája nem ilyen kedves (nekünk városban élőknek), de mi lenne velünk nélkülük!

Sok sok tapasztalatot szereztünk a mezőgazdaságrol, pláne egy olyan tanyán, ahol még áram sincs.

Köszönjük a lehetőséget AGRYA, köszönjük Gilicze Zsolti!