2. nap Meggyszedés és aratás

Verzia pre tlač

3:30 Ébresztő. Olyan korán van, hogy még a kakas sem kukorékol. 4:30 Már kint vagyunk a meggyesben, megint jönnek a szedők és minden úgy megy, mint tegnap. Leszámítva, hogy ma sokkal melegebbnek éreztem az időt és a rekeszek is nehezebben teltek, mint tegnap, mert nem volt tökéletesen érett minden fa. Az éretlent pedig nem szabad leszedni. A tegnapi napon már megtanultam, hogy akkor érett a meggy, ha könnyen jön le a szárról és nem szakad bele. 

15:00
Délutánra sötét felhők jelentek meg az égen és viharral érkező esőre lehetett számítani, ezért siettünk felpakolni a teli ládákat a teherautóra, miközben a létrákat és a vödröket is össze kellett szedni. Ma kihagytam a konzervgyári utat, mert még az eső előtt szerettem volna az aratásra is kimenni még egyszer.

16:30
Ülök a kombájnban és nézem, ahogy arat a gép. Feri bácsi kicsit szűkszavú volt, amikor beültem mellé, de aztán vagy 2 órán át beszélgettünk. Nagyvonalakban elmesélte az aratás menetét, a gép működését, meg beszéltünk a régi idők mezőgazdaságáról is. 45 éve dolgozik ezen a területen, de azt mondja, még mindig szereti csinálni.

Elmesélte, hogy régen nem volt zárt fülke az aratógépen. Egész nap melegben, porban, hangos zajban kellett döcögni a géppel. Ehhez képest az új kombájnok ma már teljesen zártak, szinte por és zajmentesek, légkondicionáltak. Nem is beszélve az egyéb modern technológiai megoldásokról. Menet közben sokszor megtelt a tartály búzával, amit a pótkocsira ürítettünk. Őszintén mondom, hogy nagyon élveztem.

19:00
Lóg az eső lába, de még egy csepp sem esett, pedig a kukoricának nagyon kellene a csapadék. A búzát meg már majdnem mindet learatták, szóval annak nem oszt nem szoroz 1-2 esőnap, bálázni, meg még nem sürgős. Még van egy darab búza, amit le kell vágni, de mi Istvánnal visszamegyünk a házhoz, hogy segítsünk lepakolni az üres meggyes ládákat a konzervgyárból visszaérkező teherautóról. Kb. 300 rekeszt kell elképzelni. Így üresen már egyáltalán nem nehezek, én mégis inkább csak azon voltam, hogy ne legyek útban a fiúknak. Elég régen volt már hajnali fél 4 és estére néha már azt vettem észre, hogy csak „üres” fejjel fáradtan pislogok. Ennek ellenére este 10-ig még beszélgettünk mindenféléről.