Beindul az élet…

Verzia pre tlač

Szerencsére reggel nem kellett „korán” kelni (8 óra, ami helyi idő szerint 7) és sikerült kipihenni magam előre is. (és a celebek által sűrűn emlegetett jetlag-et is sikeresen kihevertem; ennyi médiaszemélyiség között már-már én is annak érzem magam így feljogosítva magam ilyen közhelyek puffogtatására).
Egy kiadós reggeli után (házi kolbász, házi sajt, házi túró, házi tej, házi gyógynövénytea) kaszálni mentünk a közeli földekre. A táj szépsége egyből megragadott. Bevallom, én képtelen vagyok szavakba önteni, így erre most nem is térek ki.  Mindenkinek a figyelmébe ajánlom szeretett íróm Wass Albert pazar tájleírásait az erdélyi tájjal kapcsolatban.
Tudományos megfigyelés: egy földet egy évben egyszer kaszálnak le, kedvező időjárás esetén 2X, ekkor keletkezik a sarjú.  Ez történhet körkaszával traktor segítségével, kézi kaszálógéppel (kép) vagy a hagyományos kaszával. Hogy melyiket alkalmazzák, függ a terület nagyságától, terepviszonyoktól, illetve hogy kinek milyen gépe van. A munkát nehezíti és idő valamint költségigényessé teszi, hogy egy gazda sok kis területet birtokol általában, amik a falu körül vannak elszóródva a szélrózsa minden irányában. A lekaszált füvet (szénát) úgy lehet hagyni vagy összecsíkozni (esetleg boglyába, vagy ahogy itt mondják buglyába rakni).  Ezeket a csíkokat rendnek hívják. Ha nyersen takarítanák be a szénát, a bomlási hő miatt az istálló le is éghet. Ha csíkokba rendezik, pár nap után ezeket meg kell forgatni, hogy az aljuk is kellően megszáradjon. Ez ismét történhet kézi, ill. gépi erővel (rendsodró). A már megaszáradt szénát (pár nap egy nyári időszakban) kézi vagy gépi (ladewagen) (kép) erővel begyűjtik és hazaszállítják az általában istálló fölött elhelyezkedő padlásra. Ez szolgál takarmányul a tehenek, lovak, birkák, kecskék számára a hosszú téli időszakban.
A kaszálásba kézi kaszálógéppel könnyen beletanultam, csak a vakondtúrásoknál kell trükközni, amúgy könnyű irányítani. Mi most a csíkokba rendezést választottuk. Az ebéd a munka közben ismét mennyei volt. A mező közepén egy árnyékban a hegyektől körülölelve enni varázslatos. Hogy milyen is ez a táj és kik lakják legszebben szerintem Czimbalmas Tivadar munkásságából derül ki, mely szerintem néhol a tudományos sci-fi műfaját súrolja, de mindenképpen tanulságos. Akit érdekel itt találhatja:

http://www.youtube.com/watch?v=TCczTonLh-U&list=PLFCAD2E30057D0F4F


A kaszálásból sietni kellett haza, mert mentem fejni Marosfőre. Ez egy kis falucska nem messze, ennek a határárban egy hatalmas, villanypásztorral körülkerített legelőn tart a 3 gazda közösen kb 100 tehenet. Ez a tehenek nyári szállása. Tavasztól őszig amíg van mit legelniük itt tartják őket. Két pásztor vigyáz rájuk egész nap. A fejés reggel és este mindig a megszokott időben zajlik.
Fantasztikus élmény volt testközelből megtapasztalni a fejés művészetét. Először csak néztem mi hogy megy, kérdezgettem hogy ez miért így és hogyan. A tehenek létszáma megköveteli a gépi fejést, ami nem bonyolult, de tapasztalatot bőven igényel. Pár mozzanatot már én csináltam, büszke is voltam magamra hogy sikerült. De veszélyes üzem a tehén. Ha úgy tartja kedve Chuck Norrist is megszégyenítő oldalrúgásra képes, amivel hátra is kanyarinthat. Ilyenkor törhetnek a csontok, hullhatnak a fogak. Mint megtudtam erősebb rúgása van, mint egy lónak. Ezen az éjjelen kint aludtam Marosfőn a pásztorokkal az ottani szálláson. Velük is sikerült közös témákat találnom. Sokat beszélgettem az ott dolgozókkal és a pálinka is előkerült, amit nem illik és nem is lehet visszautasítani. Amúgy mindenki segítőkész, kedves és egyszerűen jófej.  A beszélgetés az éjszakába nyúlt, de aludni kellett menni, mert a reggeli fejéshez korán kell ám kelni. (4.50, ami helyi idő szerint 3.50!!!)