Ez a nap is eljött. Gyorsan sokat aludva, nem túl korán ébredve, reggeli készülődés letudva.
Szépen lassan megismerkedem a család többi tagjával is, bár a névmemóriám hagy némi kívánni valót maga után. Amint reggel Levente megérkezett a tejjel, amit fentről hozott a juhoktól, még szétnéztünk a ház körül, majd vissza indult a kis csapat mostmár velem kibővülve.
Szépen lassan komótosan haladtunk egyre fentebb s fentebb. Már most ezen a kis úton megtaláltam az idei év első jópofa szavát. Felfelé az út egy szakaszan az egyik oldalt mogyoró bokrok, míg a másikon végestelen végig amíg a szem ellát minden tele volt páfránnyal. Itt ennek a növénynek a neve: ÖRDÖGBORDA. (Mekkora jó már!!!!!!) :D
Jó egy óra szekerezés után megérkeztünk. Nem csalódtam. Az elmékeimben élő kép még ha kissé meg is fakult, de azért a lényeg nem változott. Isteni friss levegő, minden csupa zöld. Ezen még az a reggeli 35 fok sem változtat. Mit volt mit tenni, mivel a juhokat a reggeli fejés után kihajtották, hát jobb dolgunk híján beszédbe elegyedtünk. És ezzel sikerült is kitöltenünk azt a szűk időt míg a jószágok visszatértek az esti fejéshez.
Az esti etapban megpóbálkoztam én is a fejéssel, de azért még van hova fejlődni. Mondjuk nincs semmi veszve, mert ha az edénybe nem is, de minden más irányba tökéletes precízséggel sprickoltam szét a tejet. A megnyugtatást persze megkaptam,"Másnak sem megy elsőre!"
A fejés végén mikor minden delikvens sorra került, még egy körre kihajtottám a juhokat legelni. Én a fuvarom várva a hegyoldalban a semmit hosszasan elmélkedve, kikapcsoltam.
Egy kis hangulatfokozásképp készitettem pár fényképe, ami szerintem teljesen átadja hely szellemét és nyugodtságát.
...elgondolkodtató...
