Elérkezett az utolsó napom a hejőbábai kertészetben. Nem mondanám, hogy az időjárás kedvezett volna nekünk, mert még mindig jócskán izzasztó hőmérséklettel örvendeztetett meg minket. Na de, ez már csak ilyen, kibírjuk, mert munka az van dögivel.
A hét eleje óta - az akkor még apró - uborkák is felcseperedtek, így hát bevetettük magunkat a sorok közé. Kissé dagonyázós helyzet alakult ki az előző napi esőzés után, Hajni és Klári néni (ott dolgozók) fel is kapták magukra a gumicsizmát. Csizma az jutott volna nekem is, de csak épp belegondoltam, hogy milyen érzés az, amikor jó meleg időben megfő az ember lába a cipőben... Úgyhogy elhatároztam lesz, ami lesz, maradok a saját túracipőmben. Végül is jó döntést hoztam, azon kívül, hogy néhány lépés után súlyosabbá vált a közlekedés a cipőre tapadó sár miatt, nem volt probléma.
Egyébként Laci, a fogadó gazda meglepően ecsetelte még a reggel folyamán, hogy bizony 19 mm csapadék leesett, ami egy ilyen területen gyakorlatilag nem sok, de ahhoz képes, hogy azt gondolta semmi nem lesz...
A nap további részében szedtünk még csemege kukoricát, az eladni való dinnyék is szép számmal sorakoztak a közlekedő út mellett.
A paradicsom már csak a következő hétre robban be, úgyhogy én azt már nem fogom látni, milyen is, amikor csak úgy piroslanak a sorok az érett paradicsomoktól. Viszont a gazda épp a paradicsomok szedése kapcsán megosztotta velem jövőbeni terveit, mi szerint építeni fognak egy amolyan szállító szalag szerűséget, ami jócskán megkönnyíti és meggyorsítja majd a szedést. Sőt nagyobb arányban lesz elkerülhető, hogy gyűjtés közben rátaposson az ember a paradicsomokra, mert ez önkéntelenül is megtörténik. A földön szétterülő fajtáról van szó, aminél alig lehet sorközöket felfedezni és hát ha nehézkesen is de közlekedni azért csak kell közöttük valahogy. Ezt sikerült megtapasztalni első szedésem, majd a gyomlálás alkalmával is. Bár Laci kérése volt, hogy hajtsunk egy cipőnyi sort a paradicsom közé, azért ez közel sem volt olyan egyszerű.
Szóval lesz náluk szállító szalag és az a vicces, hogy ez nekem is eszembe jutott valamelyik nap, csak a dinnyék pakolása közben. Gondoltam akkor, mennyivel könnyebb lenne a tizenakárhány kilós példányokat rárakni egy szalagra, ami bevinné az árnyékos sátorba, vagy platóra vagy akárhova. Szinte minden egyes dinnye felemelésekor az járt a fejemben, hogy ez férfi munka. Izmosodtam is egy kicsit :-) Még Laciéknak is említettem, hogy ki kellene hozatni a földekre jó pár olyan gyúrós, fehérje por fogyasztó, túltengéses menőgyereket, hogy "na tessék haver, ezt pakoljad!"
Aztán csak legyintettek, volt már példa hasonlóra.
Nem bírták!
A finom ebéd után elindultunk Balmazújvárosba, ahol a hét lezárásaként Gazda-Kalandor találkozót szerveztek. A birkatartással foglalkozó gazdaságnál, már vártak minket. Rotyogott a birkapöri, készen volt a slambuc (hagyományos pásztorétel, tészta, krumpli, szalonna üstben főzve), és még birka grill falatokat is lehetett enni. Jó érzés volt megpihenni egy dolgos hét után.
Napi beszámolók:
Ági - 1 nap - a dinnye szakértő
Ági - 2 nap – A paradicsom nap
Ági - 3 nap - a piros gépszörny
Ági - 4 nap - ma is vezethettem egy kicsit. ;)
Ági - 5 nap - Jó érzés volt megpihenni egy dolgos hét után.
