Tegnap beszámoltam Gábornak a tizenkét órás kertészkedés megpróbáltatásairól. Ő erre annyit mondott, holnap meg durvább lesz. Na jó, ezt nem hiszem el. Szóval ötkor kipattantam az ágyból. Nem, dehogy. :) Lecsúsztam az ágyról, és még mindig sajgott a talpam a tegnapi félnapi talponlevéstől. Cseppet sem frissen bebattyogtam a fóliasátorba. Dugványozás. Ültetünk krizantemot. Aha. Ötven fokban hajlongunk és a vizes földbe dugdossuk az ujjunkat, majd amikor az orrunknál le szeretnénk simítani a verejtéket, hat akkor a kezünkön maradt sarat az arcunkra kenjük. Reggel kilencre mar izzadt, büdös, kócos es irdatlan mocskos voltam és már négy órát dolgoztam. Reggel kilencig. Fél tízkor 48 fok volt, úgyhogy átmentünk a "hűvösebb" üvegházba, 43 fokba.
Nagyon őszinte leszek. Ha nem lenne akkora egom, mar rég seggre vágva hisztiztem volna a sarokban. De erőt vettem magamon. A mai napi konklúzió: a muskátli takarítás igazi öröm a krizantem ültetéshez képest. Lehet, hogy lesz egy balkonladanyira való a teraszomon, ami a gyeptéglás kertemre néz.
Elmúlt napok:
Ibolya - 1 nap - Még áll a kertészet...
Ibolya - 2 nap - "Végre, egy kis hűvös!"
