Az idei vidék kaland során az esztenán töltött három nap volt számomra a legmeghatározóbb élmény. A pásztorok életformájába már tavaly is volt szerencsém bepillantást nyerni, de akkor csak egy napot és egy éjszakát tölthettem a Gácsonalján. Idén a pásztorok és családjuk már ismerősként fogadott engem, ami szintén nagyon jól esett, ráadásul ugyanabban a verebesben (vagyis kalyibában) aludhattam, ahol tavaly. Az esztenáról azt érdemes tudni, hogy tavasztól őszig ez szolgál a pásztorok ideiglenes szálláshelyéül, itt történik a fejés, valamint a sajtkészítés, és minden nap ide térnek vissza a pásztorok a nyájjal a napi kétszeri legeltetést követően. Ha már a fejés szóba került, ezen az esztenán 452 fejő, és 260 db meddő állat volt, és erre az állományra ott-tartózkodásom alatt 8 ember felügyelt. Az ő munkájukhoz tartozik, hogy napi háromszor fejik az állatokat kézzel, amivel alkalmanként 4-en kb 1-1,5 óra alatt végeznek. Én is több alkalommal próbálkoztam a fejéssel, mondanom se kell, hogy negatív irányba befolyásoltam a szintidőt.
Ha már a napirend szóba került: általában 5-kor indul a nap az első fejéssel, aztán a reggelit követően kihajtják az állatokat a legelőkre (általában napról-napra váltogatják melyik térségben legeljenek adott napon a juhok és a kecskék). Olyan 1 óra felé térnek vissza az esztenára az állatokkal, majd következik az ebéd és a déli fejés. Ezt követően ismét útra kel a nyáj, és egészen este 7ig kint legelnek, általában több kilométeres távolságban más-más hegyoldalakon. A vacsora és az esti fejés után pedig nekilátnak a sajtkészítésnek, általában ketten, gy a többiek már este 10-11 fele ágyba (pontosabban verebesbe) kerülhetnek, majd másnap reggel ismét 5-kor kelés....
Az esztenán a juhok és kecskék mellett vannak még csirkék, lovak, disznók, szamár, nah és persze biztos, ami biztos alapon megközelítőleg 20 db kutya, melyek eleinte kicsit sem voltak barátságosnak mondhatók. Ennek ellenére egyik éjjel, mikor viszonylag hűvösebbre fordult az idő, és az eső is esett, az egyik kutya befeküdt mellém a verebesbe és jó pár órán át együtt húztuk a lóbőrt. Nagyon meglepődtem a kutya közvetlenségén, másrészt örültem, mert így legalább a hűvös időben melegítettük egymást:) Bevallom őszintén nem mertem lelökni magam mellől, mert mi van ha rossz néven veszi a kitoloncolást és visszatámad(?):P
