Vonatra fel, vonatról le, vonatra fel. Késés. Elszórva cirka 3 óra alvás. 800 km vonatozás az éjszakában. Harsányan vigadó spanyol diákcsoport. MÁV "komfort"... Megérkeztünk.
Egyszer már jártam erre, azóta biztos vagyok benne, hogy ha léteznek tündérek, itt élnek: Tündérország.
Padlizsánkrém, házisajt, házikolbász, sonka, pálinka. Mennyei reggeli a fogadógazdánkkal.
Megérkezett a lovaskocsi a szénával. Vasvilla a kézbe. "Másszatok fel oda. Még feljebb!" A friss széna illata. Szerelem. Itt akarok aludni. Mindig. Rotyog a bográcsban a birkapörkölt. "Pattanjatok fel Gyuri bátyám mellé a szekérre, indultok a szénabálákért a mezőre!"
Süt a nap. Minden zöld. Minden él. Igazi emberek. Magasba pakoljuk a szekérre a bálákat. Hova fogunk ülni? "Hát a tetejére!" Úton hazafelé. Színes vadvirágok. Mézes illat. Csend. Béke. Megérkeztem.
9 óra, és még ágyban. Vajon ez a székely valóság? Legalább azt hiszem, kialudtuk magunkat. Reggelire zakuszka, babos-gombás, ahogy szeretem.
Megjött a következő szekér széna. A pajtában már a plafonig ér, de még pakolunk. Aztán irány a mező, hazahozunk még egy szekérrel. Csendben ülünk a szekéren, nincsenek kérdések. "Gyorsan elfogyott a beszéd!" Dél van, tűz a nap felülről, a széna melegít alulról. Nincs velünk víz, ahogy kalap sem. Öreg hiba: fejfájás a nap hátralevő részében.
Istállóganézás. Mától minden reggelt ezzel kezdünk. Itt minden csupa sz*r, de jó!
Laza szénabála tetris zárásként. Levente 4 méter magasan a bálák tetején. Egy órája pakolunk, már csak egy van hátra. "Levente! Mozog! Borul az egész!" Ennyi. De legalább mindenki ép. Mára elég.
Vacsoraidő. Ilyen finom tejföl márpedig nincs. Jó éjszakát, ma a csűrben alszunk.
