Mai nap reggel 6:30-kor már kinn voltam az istállóban, ugyanis mit este megbeszéltem az emberekkel, rám fér a fejési gyakorlat. Én esküszöm mindent beleadtam a fejésbe de azt hiszem ez nem egy hetes projekt, higy én ebbe beletanuljak. A kisujjam minduntalan útban volt. Mindig sikerült oda keverednia ahonnan a tej jön s akkor fröcsögött szét a nedü. Kicsivel később mikor már tej kilómétereket éreztem a kezemben, kipróbálhattam a fejőgépet is feltenni. Na ez is szintén egy bűvészmutatvány. Nem elég hogy felteszi az ember lánya, itt nyomni kell amott tartani, aztan még lehet hogy le is esik. A fejés végeztével összeöntöttük a tejeket és ment a nagy hűtőtartájba. Innen minden délelőtt viszik el a tejet, nagy tejes autó jön és egy csövön elszívja mind egy cseppig.
Miután ezzel is végeztünk megreggeliztünk, majd elindultunk fel az esztenákhoz. Mai napig nekem nem volt egyértelmű mi is eme szó jelentése. (esztena: az a hely ahol a pásztorok az őrzött állattal fenn vannak, maga a karám és a kis épitményeik együttesen) menet közben első állomásunk a csemete kert volt. Ez egy olyan hely ahol fenyőfák vannak iskoláztatva és mikor már olyan nagyok hogy maguk is megélnek, kiültetik őket. És hogy erre miért van szükség? Zoli bácsi elmesélte hogy is megy ez náluk. Van erre egy számítasi mód, hogy amennyit egy erdő egy évben termel, annyit lehet kitermelni is belőle. És ahol kitermeltés annak a helyén elkezdik a vissza telepítést. Mert ha nem telepitenék vissza csak a kopasz hegyoldalak maradnának. Józan paraszti ésszel gondolkodva ez teljesen logikus és ésszerű. (miért nem így csinálja mindenki?) Ide a csemete kerthez tartozik még egy kis házikó is. Ez azt a célt szolgálja hogy ha valaki erdőn szeretne sütögetni ne ott csinálja mert az veszelyes, főleg annak okán hogy ha rosszul oltják el a tüzet, lehet menni oltani (Zoli bácsi elmondásai alapján volt már ra példa). Tovább haladva egyre fentebb kerülünk a hegyen. Zoli bácsi kérdezgetett hogy smint tetszik a környék. Igazság szerint szóhoz se jutok. Sosem láttam s nem is jártam még ilyen szép helyen, pedig azért csak láttam már pár szép dolgot. Első helyütt ahol megáltunk csodaszép látvány tárul elem. Azután megláttam a birkák és kecskék nyáját. Szóba elegyedünk a pásztorral, kérdik töle van e medve. Mondja az nincs, na de farkas az van egy kutyát el is vitt egyet pedig megsántított.
Utunk folytatva elérünk arra a helyre ahol a saját teheneik vannak. Nagyon szép helyen jó legelőn. Felmérik az állatokat, jól megvizslatják őket. Innen már csak egy helyre kell elmennünk az esztenákhoz, ahonnan sajtot fogunk hozni.
Szerpentinek sokaságán haladunk végig, olyan lélekvesztő, meredek utakon hogy én minden porcikámmal kapaszkodom. Határozottan jól látszanak a nagy esők nyomai az utakon, vízfolyások nyomaiban haladunk. Elérünk egy esztenához, ahol Zoli bácsi beszel az emberekkel, ők nem beszélnek magyarul csak románul. Ők bérelnek területet a közössegtől és a birkáikat is ellátják fönn, cserébe sajtot adnak. Meg is kínálnak bennünket friss sajttal, ordával. Kissé meg is ehültünk (megéheztünk) a jó friss levegőn.
Gyorsan elkapnak nekünk két birkát is amit majd viszünk haza.
És a sajtot is megkapjuk.
Hazafelé még utba ejtettük Nyergestetőt, ahol megemlékezéseket szoktak tartani az 1948-ban elesett katonák emlékére. Különleges kopjafa park mutatja az emberek tiszteletét a múlt felé.
Itt az emlékműnél már utolért minket a zivatar amit a hegyen még csak dörgésként hallottunk. Leérve látjuk, hogy a betervezett délutáni szalma forgatás nem fog összejönni, mindenhol a félbemaradt aratás nyomait látjuk. De sebaj! Meglátjuk mit hoz még a délután, hátha nem ázott el nagyon. Ebből is látszik a gazdák mennyire ki vannak téve az időjárás szeszélyének. Nagyon sok minden múlik a jó időzítésen. Este még segítettem az istálló kitakaritásában, majd a fejésben. Ezután a jól megérdemelt közös vacsora jött. Elfogyasztottunk 1-1 pohár bort a finom bárány sült után amit Aranka néni készített. Lassan nyugovóra tér mindenki csak néhol hallani kutyák hangját. Én is lefekszem mert holnap ismét egy nappal közelebb leszek ennek a hétnek a végéhez bár nagyon nem akarok arra gondolni, hogy holnap már csütörtök és már csak 3 napom maradt, amit itt tölthetek e csodás környezetben remek emberek között.
...folyt.köv...
