A reggel most azzal indult (a szokásos teendőkön túl, lásd hétfő), hogy elmentünk egy juhászhoz, akinek merinói nyája van, mert az egyik bárány gyengécskének tűnt, néha habos volt a szája, és a juhász nem akarta azzal terhelni, hogy kihajtják a Hortobágyra, egész nap járkálnak élelem után és csak száraz füvet találnak.
Inkább jobb lesz neki egy kis udvarban, ahol rendesen kap enni, kímélheti magát és összebandázhat a rackákkal. Akik mondjuk nem annyira barátkozó típusok, főleg velem, de hátha neki sikerül.
A napközbeni nagy meleg előtt még gyorsan a permetezést is be kellett iktatni, hogy nehogy ráégjen a levelekre. Amíg Pisti permetezett (kép), addig én a fák felesleges hajtásait metszettem le. Ennek is van egy külön taktikája: azokat a friss ághajtásokat kell levágni, amik túlságosan felfelé, vagy befelé nőnek, tehát olyan halszálka formájú ágakat kell kialakítani. Meg persze az oldalhajtásokat és a földből kinövő kis fakezdeményeket is el lehet távolítani. Na ez kb. olyan szapora munka, mint a meggyszedés, valahogy nem látszik, hogy haladna vele az ember.
Délelőtt a maradék meggyes vödröket is kimostam (csak hogy keretes legyen a történet, lásd hétfő), amíg a vetőgépet a srácok beállították a zöldtrágya vetésre. Zöldtrágyáról én még életemben nem hallottam, nemhogy arról, hogy azt vetni kell. Most nem mondom el, hogy mire gondoltam először a szó hallatán, de végül kiderült, hogy azokat a növényeket nevezik zöldtrágyának, amiket betakarítás nélkül visszaforgatnak a földbe. Főleg mustárt és facéliát (utóbbi a méheknek is kedvez), mert vastag és hosszú gyökerük áttöri a föld vízzáró rétegét, és így a természetes talajvíz könnyebben tud feljutni a felsőbb rétegekbe, így kevesebb locsolás szükséges … mára ez volt számomra a nagy tanulság.
Délután kimentünk a telephelyre, ahonnan elszállítottak pár munkagépet. Amíg a fiúk a homlokrakodóval fellogisztikáztak mindent a teherautóra és ráerősítették, addig én a vidéki wellnest élveztem, búzában sétálás formájában (kép). Ez nem csak talpmasszázsnak kellemes, hanem még pedikűrnek is beválik, sőt, belefeküdni is nagyon kényelmes (a sok apró búzaszem a ruhámban már kevésbé). Egyébként gyakorlati haszna is van a búzában sétálásnak: a pár méter magas halom a betakarításkor még meleg és kicsit nedves, ezért a tetejét átmozgatva gyorsabban tud hűlni és tömörödni.
… sajnos ez is elérkezett, a bepakolás és indulás órája. Pestre Pisti hozott vissza, mert onnan mentek tovább nyaralni (és kipihenni engem:), és az is jól jött, hogy kiköltöztem a vendégházból, amit hétvégére egy család vett ki, megünnepelni egy eljegyzést. Tehát itt az élet megy tovább, nélkülem is, de azért örülök, hogy ha csak egy hétre is, de a része lehettem.
Rengeteg élményt kell még feldolgoznom, mindet le sem tudtam írni, de készítek majd egy összegzést, hogy ne maradjon ki semmi, és most még a kalandomat se kelljen lezárni, még írásban sem…
