Reggel a kempingben friss, meleg kenyérlángos várta az ébredezőket, ami az egyik gazdánál készült kolbásszal és szalonnával volt bőségesen megrakva. Igazán jó napindító volt. Reggeli után gyors elköszönés, indulás haza, mert ugye vár a munka.
Délelőtt még az AGRYA fotósával kimentünk a kukoricaföldre és a meggyesbe, hogy a kukoricatörésről és a fametszésről csináljon pár képet, amik majd egy készülő gazdaportréban fognak megjelenni. A minden napi szerepléstől lassan már olyan érzésem lesz, hogy egy valóságshow-ban veszek részt :)
Délután kimentünk az egyik földre, ahol egy szétszakadt szalmabála maradt kint, hogy abból vigyünk egy nagy zsákkal a csirkék és juhok alá az udvarba. A nagy zsáknak igazán találó neve van: big bag. És tényleg nagy. De én olyan erős vagyok, hogy még egy tele zsákot is elbírok :) (kép)
Hazafelé benéztünk egy csirketelepre, ahova épp akkor hoztak több tízezer, aznap kikelt sárga kiscsirkét, egy egész vattapamacs szőnyeget (kép). Egy épületben 13.500 darab kiscsirke van, amik 5 hetes korukra lesznek 2,5 kilós levágható méretűek. De most még olyan nyugalom és béke van bent köztük, hogy a kis csőrük kopogása az etetőben egy kellemes nyári eső hangjára emlékeztet. Ide is jöhet egy függőágy, és itt maradok :)
Hazaérve befejeztük a birkakörmölést, amit kedden a felvétel kedvéért kezdtünk el. Mostanra már én is (lelki)erőt gyűjtöttem a birkák megfogásához, ugyan még félve, mert azt hittem, fáj nekik, de annyira belejöttem a végére, hogy én fogtam be és tartottam őket, míg Pisti levágta a körmüket. A kést továbbra sem veszem a kezembe, nem akarok egy birkát sem lesántítani. A sikerem nem volt azért teljes, mert 1-2 idősebb hím birka erősebbnek bizonyult, vagy én fáradtam már el, de mindenképpen megérte. És a birka szagom is egész kellemes volt utána :)
Csak hogy ismét visszakanyarodjak a meggy témához, este a fák permetezésének előkészítése következett. Ezt traktorral végzik, ami egy nagy tartályban húzza maga után a vízbe kevert vegyszereket. Most gombák, rovarok és levélsárgulás ellen permeteztünk … volna, de kiérve a meggyesbe kiderült, hogy az egyik tömítő elrepedt, így az egész rendszer nem működik. Nem baj, akkor a permetezés marad holnap reggelre, addig is van más elintézni való. Most például az egyik racka juhot vittük el a nemzeti park nyájába (kép), hogy az ott eltöltött pár hét ismerkedés után télen majd legyenek kisbirkái. Ha jól tudom, ez egy állattartásra ösztönző program része, hogy a gazdák tartanak a farmjuk pár birkát, néha beadnak egy nőstényt a nyájba, majd a szaporulatot is megtarthatják (vagy lesz belőle finom pörkölt:).
A nemzeti parknak nemcsak racka nyája van, hanem egy gyönyörű szürke marha csordát is tartanak, ami fiatal borjúkból (kép), vágósúlyú tinókból áll. Meg persze ott a „főbika”, a legnagyobb szarvakkal abszolút tekintélyt parancsoló.
Itt még hallottam egy érdekes történetet: ugye az állatok mellett sok szalmát is kell tartani takarmányozási céllal, amibe a patkányok előszeretettel költöztetik be magukat. Ezeket nem nagyon lehet kiirtani, legfeljebb időnkét csökkenteni a létszámot erre a célra idomított kutyákkal és vadászgörényekkel. Ezt mondjuk szívesen megnéztem volna, ahogyan megfogják :)
Igen, tudom, csütörtök vége, nem is gondolok arra, hogy holnap van az utolsó nap.
