Augusztus negyedikén vette kezdetét a várva várt vidéki kalandozás, amelyre végül Nemesrádón került sor Varga Kati kalandor társaságában (aminek külön nagyon örülök!)
A háromszáz lelkes Nemesrádó falu szélén található a hagyományos tanyagazdaság (www.okofarm.hu ), ahol elsősorban kecskékkkel, kecskesajttal foglalkoznak, de laknak itt tyúkok, pónik és 11 mangalica minden korosztályból. Aminek leginkább örültem az a bio-öko szellemiség, amelyet Anita és férje Tamás képvisel. Ebből következik, hogy a tanyán nem használnak növényvédőszereket, az állatok nem tápon nevelkednek, hanem kukoricán, a kecskék télen szénán, nyáron frissen kaszált zöld növényeken. Ebből adódik, hogy a kert természetközelibb (gyomosabb, több vele a munka) a csirkék, disznók gyümölcsből, zöld növényekből pótolják a vitaminszükségletüket, lassabban növekednek mint tápos nagyüzemi társaik, de cserébe húsuk-tejük nem tartalmaz adalékanyagot, és pontosan olyan mint a 100 évvel ezelőtti parasztgazdaságokban. A család parasztháza is ezt a szellemiséget tükrözi, természetes anyagokból készült hagyományos parasztházban laknak (mi pedig egy vadonat új, szép, kényelmes vendégházat avattunk fel Katival, pár perc sétára a kert végén). Nagyon szimpatikus, hogy Anita családja minél több mindent szeretne a kertben megtermelni a család számára, a boltbajárást minimumra redukálni, a tanya funkciója elsősorban ezt szolgálja, nem a megélhetést, mivel a házaspár mindkét tagja dolgozik (Tomi ráadásul Budapesten).
Elképesztő az a pörgés amit Anita egész héten művelt! Nem igaz, hogy vidéken lassabb és nyugodtabb az élet, dehogy is! Az állandó rohanás Anita munkájával jár, és úgy gondolom személyiségével is. Számtalan remek,hasznos ötlete van: képzések és nyelvtanítás helyieknek, adománybolt létrehozása, szálláshely ispotályosházzal, nyárikonyhával... amelyeket szépen meg is valósít, és ez rá is fér a helyi valóságra. Anitáékkal sokat beszélgettünk a helyi viszonyokról, emberekről, sok rossz élményt osztottak meg velünk amiket a hosszú munka alatt tapasztaltak amivel felépítették tanyagazdaságukat, de esett szó a magyarországi ökofalvakról is, amelyek már jó ideje érdekelnek. Ezeket a beszélgetéseket tartom a leghasznosabbnak, de presze sokat gyarapodott a tudásom az állattartás körüli teendőkból is: Katival megtanultunk kecskét fejni, kecskesajtot készíteni, kaszálni, magabiztosan etetjük a mangalicákat, és boldogan locsolgatjuk is őket a nagy melegben.
Egy átlagos nap a rádói farmon korán kezdődik. Az elképesztő teherbírású gazdasszonyunk mindig korábban talpon volt mint mi, és legtöbbször kávéval, valamint Erzsikével várt minket. Erzsike, a karakán cigányasszony másfél éve segít a gazdaság körül, vele tanultuk meg melyik állatot hogyan kell etetni, együtt kaszáltunk, miközben hallgattuk szórakoztató ám szomorú történeteit... A déli, koradélutáni melegben ebédfőzéssel, disznó locsolással- itatással, egy esetben pedig papírmunkával töltöttük az időt, estefelé pedig ismét következett a nagy kör az állatok körül.
A héten megismerkedhettünk Anita családjának több tagjával is, jókedélyű Dina fogadott-etetett minket megérkezésünk napján, Péter tanított minket kecskét fejni, kaszálni, és Julcsi, a négy éves kislány segített minket egész héten, vele töltöttük a legtöbb időt. Gazdasszonyunk szabályosan elküldött minket egyik nap csavarogni, így magunkhoz vettük Julcsit és megnéztük a fenékpusztai madárgyűrűző állomást, strandoltunk és bivalyrezervátumot látogattunk. Tehát volt időnk nyaralni, bor meleltt beszélgetni, Julcsival játszani, így azt kell mondanom, hogy tökéletes volt a munka-ismerkedés/bezsélgetés-pihenés arány, nagyon hasznos élményekkel gazdagodtunk, nem mellesleg az elejétől a legeslegvégéig (alig akartunk elmenni) élveztük az ott töltött időt! Nagyon köszönjük gazdáinknak a vendéglátást, a sok kedvességet! Anitáék tanyájára még biztosan visszatérünk, tervezzük a szalmabálaházuk építésének befejezését kisebb-nagyobb brigád társaságában!
