Csodás reggelre ébredtem, igaz másfél órával később, mint kellett volna. Azaz, harmadszor is elaludtam. Annak ellenére, hogy három a magyar igazság, erre a hármasra most nem vagyok büszke. Viszont az már kora reggel is látszott, hogy rendkívüli forróság vár ránk a nap folyamán. Így is lett, egész nap kánikulában dolgoztunk.
Nagyon kedves és finom reggelinket - tükörtojás kecskesajttal - követően új szálláshelyükre szállítottunk 9 mangalica süldőt és 17 malacot. Azt hiszem, tetszik nekik az új szabadtéri helyük. Kíváncsian várjuk a következő napot, amikor a Nemzeti Park munkatársainak jelenlétében megkezdik programjukat.
A szállításba ugyanakkor egy apró hiba csúszott, hiszen a legnagyobb malac a lábaim mellett a közeli fás területre szökött. Gyorsan kiszúrta, hogy ki a leggyengébb láncszem a csapatunkban. Nos, mintegy negyedórás kergetőzés után végül csak célt értünk, bár nem volt valami könnyű visszaterelni a szökevényt.
A szállítással, az új helyen a vízszereléssel és az abraktakarmány helyének megfelelő előkészítésével el is ment nagyjából a délelőtt, így rövid pihenő után megkezdtük délutáni tevékenységünket, amit pár órával később nem várt esemény szakított félbe. A lényeg előbb az, hogy három sor szénát egy rendbe sodortunk, majd ezeket a rendeket bebáláztuk. Bízom benne, hogy valós segítség volt a nem túl nagy traktoros tapasztalatom, hiszen a rendsodrást én végeztem, amit nagyon élveztem.
Ez volt az a munka, amelynek során bebizonyosodott: a régi eszközök ugyanolyan értékesek tudnak lenni, mint az újak. A rendsodrást ugyanis egy több tízéves traktor segítségével sikerült megvalósítanom. Hihetetlen, de igaz: ez a gép is kényelmes, ráadásul ugyanolyan tökéletesen működik, mint az újak. Ugyan kicsit hangos, de azt gondolom, ez nem igazán számít.
Miután befejeztük a kijelölt területünket, úgy döntöttünk, az utolsó bálát nem kötözzük össze, hanem a mélyalmos istállóban a lovaknál dobjuk le, hadd egyenek ők is egy kis friss szénát. A gondolat jónak tűnt, a kivitelezés azonban nem sikerült valami tökéletesre, hiszen elsüllyedtünk az istállóban traktorostul, bálázóstul. Mivel másik gépünkkel sem sikerült kiszabadítani magunkat, így segítséget kellett hívnunk. Viszont rá várnunk kellett egy jó másfél órát. Így pihentünk egyet.
Lassan, de biztosan megérkezett megmentőnk, aki tökéletes mása Samuel L. Jacksonnak. Hihetetlen a hasonlóság köztük. Nos, az Ő segítségével és rengeteg munkával végül kiszabadultunk, aminek mindannyian egyformán örültünk: mi is és a lovak is. Ők alig várták már szerintem, hogy végre nyugodtan falatozhassanak a friss szénából. Ez a jó óra igazán vicces és remek kaland volt!
Jackson egy csoda szerintem. Soha nem tanulta iskolában, de mégis tökéletes gépész. Autodidakta módon megtanulta gyakorlatilag az összes típusú és fajtájú gép szervizelését, javítását, sőt, ma már önmaga épít munkagépeket is. Így maga készít például ekét, tárcsázót, kultivátort és még sok minden mást. Az anyagi lehetőségei kényszerítették erre az útra, de mi sem bizonyítja jobban, hogy jól sikerült mindent elsajátítania, mint az, hogy a környékben mindenki Őt hívja vagy tőle vásárol munkagépet. Még egyszer leírom: semmilyen mérnöki végzettsége nincs. Azt hiszem, olyan emberi a "hősünk" története, ami nemcsak ritka, de nagyon is megbecsülendő.
Mire kiszabadultunk fogságunkból ránk esteledett, és várt bennünket Gergő anyukája estebédünkkel. Ismét remek és laktató vacsorát kaptunk, amit jó hosszú és kellemes beszélgetés követett. Így telt el napunk, amit már csak egy követ, és előre tudom, hogy nagyon fogom sajnálni, ha véget érnek kalandjaim.
