Hajnali 4 órakor még frissen ébredtem, azt hiszem égett bennem a vágy, hogy bizonyítsam: én is bírom ezt a munkát. Nagyot nem tévedtem.
Ugyan sosem vonzott a Hortobágy, de meg kell, hogy állapítsam: csodaszép hely. A napfelkelte leírhatatlan, a csend és a nyugalom, ami körülveszi, pedig pótolhatatlan. Akármilyen korán is van, élmény egy ilyen helyen ébredni.
Reggel 5 órakor kezdtük a munkát, egy-egy kávé után, az általam addig megismert 27 éves juhásszal. Etettünk, majd kihajtottuk egy rendkívüli juhászkutya segítségével a különböző nyájakat, különböző legelőkre. Mire megitattuk a bárányokat, megérkezett az idősebb juhász és vele egy gyerek is. A környék „Bendegúza” 12 éves és iskola mellett ötéves kora óta juhászkodik Ő is. Ez az élete, ezt szereti. Mestert választott magának, és Ő nem akar mást, minthogy neki legyen a legjobb tanítványa.
Négyen már elegen voltunk a legelőkön lesántult állatok körmözéséhez, így mintegy 35 birkát szabadítottunk meg problémáiktól. Ezt követően fejtünk - én is -, és a frissen fejt tejet előkészítettük a házi juhsajtnak. Fejés közben a juhászokat sok mindenről kikérdeztem, ami leginkább fontos beszélgetésünkből, hogy most már tudom: legalább 2-3 év kell egy jó juhászkutya kiképzéséhez, "ha a kutya is akarja".
Kisebb pihenőnket követően, fél 8 tájékában megérkezett maga a gazda is, akit nagyon tisztelnek alkalmazottai. Miután megittuk újabb kávénkat, útra keltünk. Bálázni indultunk a szomszédos földekre, amelyek régen - érdekes módon - rizsföldek voltak. Ma búza, kukorica és lucerna terem rajtuk.
Életemben nem báláztam még, viszont traktort már vezettem. Gyors leckét követően magamra maradtam. Azt hiszem, nem sikerült rosszul az első saját bálázásom, hiszen sem a gép nem romlott el, a bálák is egyben maradtak, valamint széna sem maradt a tarlón. Összesen mintegy 48 bálát sikerült készítenem, és erre az "eredményre" nagyon is büszke vagyok.
Hirtelen 13 óra lett, ezt abból tudtam meg, hogy ebédet hoztak nekem. Ekkor már 8 órája dolgoztam, ami ugye máshol egy rendes műszak. Itt pedig még csak a fél nap telt el. Ebédet követően néhány bála szalmára még jutott időnk, de megérkezett egy nagyon várt eső, így elhagytuk a földeket. A traktort és a bálázót "lábon" a helyére vittük, majd egy ismerős földjén csemegekukoricát szedtünk estére. Mire visszatértünk a tanyára, a délutáni teendők vártak bennünket.
Este 7 óra volt már, mire megfőztük a kukoricát és vacsoráztunk. Elláttunk még néhány tanyasi teendőt, miközben kis juhászunk folyamatosan ugrattuk. Ezt követően átindultunk a szomszéd tanyájára, beszélgetni a Nemzeti Park dolgozóival is. Hosszúra nyúlt este volt, mert este 11 óra múlt már, mikor hazaértünk.
Elfáradtam, nagyon is. Még nem tudom, hogy kelek fel reggel 4-kor újra, hiszen már délután 3-4 óra körül tudtam volna aludni egyet. Azt hiszem, a sok feladat, a rengeteg új történet, kellemesen elfárasztott. Megyek is pihenni, hogy rendben legyen a következő kalandom napja is.
