A mezőgazdaságról egészen sok embernek téves véleménye van, közéjük tartoztam én is. Erre már az első napon rájöttem.
Az én kalandom egy nappal eltolódott, kicsit kalandosan indult, ugyanis egy júliusi hétfői napon érkeztem csak meg az életre szóló kaland helyszínérre a vasárnap helyett. Hétfő délután gyorsan átvettem a diplomámat ünnepélyes keretek között, majd rohantam is a Szeged mellett található kis községbe, Forráskútra, ahol Judit, és édesapja Misi bácsi voltak a gazdáim a kertészetben. Szegedre értem jöttek, majd útban Forráskút felé megálltunk egy hamburgerezőben is, ami az utazás után jól esett. A szállásom óriási volt, mintha egy luxus szállás lett volna, ami szem szájnak ingere. Nagyon hálás vagyok érte, hogy itt aludhattam esténként!
Az első sokk akkor ért, amikor szembesültem vele, hogy a mezőgazdaságban dolgozók munkaideje nem állandó napi 8-10 óra maximum kis túlórákkal megspékelve, hanem hajnaltól estig megy a munka, ami ráadásul sokszor kiszámíthatatlan, ugyanis számos külső tényező befolyásolhatja az elérhető sikert, ha fogalmazhatok így. Minden nap (hétvégén is!) legkésőbb reggel ötkor kelés, utána estig megy a munka egy reggeli és egy ebéd szünettel. De hát hiába, a gyümölcsök, zöldségek nem várhatnak, csak úgy, mint ahogy a kereskedők és a fogyasztók sem.
Az első napon már az sem ment könnyen, hogy felkeljek, pedig a szállásomtól a tanyáig Misi bácsiék jöttek értem autóval. Mikor megláttam a tanyát nem hittem a szememnek, óriási és persze síkság van, amerre a szem ellát. Én nem ilyen vidéken nőttem fel, nekem ez ezért volt szokatlan. Misi bácsi is megmondta, hogy teljesellátás van, tehát ameddig a szem ellát Jól esetek a héten a munka közben Misi bácsi és lánya Judit viccei, mindig feldobták a kedvemet, jó hangulatban telt el a hét. És persze még muszáj megemlítenem az óriási egyéniséggel rendelkező Rózsika nénit, aki Misi bácsi felesége. Ő is dolgozott mindig, emellett reggelit ebédet és vacsorát is készített. A főztje nélkül nehéz lett volna!
A legelső dolog, amit csináltam az a paprika növény vezetése volt, ami azt jelenti, hogy a növény fő szárán lazán egy madzag van keresztbevezetve, amit a kapcsozók még korábban a fóliaházban lévő rudakhoz kötöttek. Ennek a segítségével irányítható a paprika növény fejlődése a kertészek kedve szerint. Emlékszem egyből megrémültem és úgy éreztem, mintha a világon az összes felelősség a nyakamba szakadt volna, amikor Judit megmutatta, hogy hogyan is kéne vezetni a növényt, és esetleg ha „érzem”, akkor a fölösleges hajtásokat el is csíphetem. Alig mertem megfogni szegényeket, féltem, hogy amilyen bumfordi vagyok eltöröm. Így aztán átestem a másik végletbe, mint a hímes tojás, úgy bántam velük, ami persze szintén nem volt jó.
De ekkor reggel még nem tudtam, hogyha felkel rendesen a nap és eltűnnek a felhők, akkor bőven 40°C felett lehet bent a fóliaházban a hőmérséklet, nem beszélve az irtó magas páratartalomról. Már vezetni sem egyszerű a paprikát, nehogy leszedni. Képzeljük csak el, hogy több tucat, sőt több száz tömött sorban kell hajlongai egész nap, hogy leszedjük a paprikát hol a fóliaházban, hol a szabadég alatt. Eközben még mérlegelni is kell a kezdőknek, hogy melyik is a jó, ugyanis nem olyan könnyen lehet eldönteni, hogy melyik is a tökéletesen érett, mivel annyiféle paprika van. Azt is megtanultam a hét folyamán, hogy a paprika milyen érzékeny növény és, hogy a palántáját neveltetni kell és számos egyéb adalékanyag kell hozzá, meg megfelelő öntözés, halál pontos adagolás, különben egyből megérez egy kis kalcium hiányt, amit egyből ki is mutat a gazdája felé, ami persze nekünk nem jó. A kertészeknek azt is ki kell kísérletezniük, hogy melyik fajtával foglalkozzanak, ez is lutri lehet.
A következő feladatom a dinnyék szedése volt. Egyből a mélyvízbe.. a csumáját kell figyelni, hogy mikor jó, nem olyan könnyű ám eldönteni, hogy melyikük érett! Ott is hajlongás, majd láncdobálás a traktorban lévő ládákba. Ezt követően jött a besorolás majd lemérés, ami szintén nem egyszerű feladat. De legalább kiderült, hogy a vézna szúnyog karjaim ellenére is képes vagyok egy láda dinnyét a fejem fölé emelni!! Akik ismernek, nem nagyon hiszik el..
Ekkor még nem volt vége a napnak! Jött megint a paprikaszedés, ám most legalább a szabadban voltunk. Igazából nem tudtam mi a rosszabb, a tűző napon hajlongani naphosszat, vagy bent a fóliaházban. Nem egyszerű a mezőgazdaságban dolgozók sora, az biztos. Nem elég a puszta fizikai erő, hanem a gazda agyának is állandóan járnia kell, mit, mikor, hogyan, mennyit. Kockázatos lehet a megtermelt gyümölcsök értékesítése, hiszen a kereslet is változó, csakúgy mint a különböző anyagok beszerzési ára és a viszonteladók alkupozíciója is veszélyes lehet. A különböző támogatásokat illetően pedig egyáltalán nem olyan fényes a gazdák helyzete, ahogy azt a média sugallja! Úgy vélem, hogy a kisebb gazdák esetében a haszon nagy része a kereskedők zsebét duzzasztja. De erről ennyit, nehogy elragadjon itt a hév!
A második napon erős izomlázzal keltem, minden tagom fájt. De nem volt pocsékolható idő, a tegnap leszedett paprikát meg kellet mosni és osztályozni kellett, amihez nekem eleinte igénybe kellett vennem a minta lyukakat. A tegnap leszedett kápia paprika kilójáért, ami első osztályú volt, két száz forintot sem kaptunk, ami ugye most talán hatszáz forint az egyik nagy multivállalatnál. Őszintén szólva felháborodtam! De nem az a célom a bloggal, hogy háborogjak a magyar mezőgazdaságban uralkodó kaotikus helyzetről, hanem, hogy megmutassam, hogy mit éltem át, miket kellett csinálnom és, hogy milyen hálás vagyok Misi bácsinak, Rózsika néninek, Juditnak, Rozinának, Klaudiának és Krisztiánnak, hogy ebben a kalandban részt vehettem. Rózsika néni reggelijei, finom ebédjei és bőséges vacsorái nélkül ez nem sikerült volna.
De vissza a kalandhoz! A kápia értékesítése után folytatódott tovább a kápia szedés.
Ezt a harmadik napon is folytattuk. Az állandó munka mellett, ha éppen kis szusszanyásni idő lett volna, akkor is akadt munka. Mindig ott volt a paprika vezetés és gyomlálás a fóliaházban. Ezeket állandóan ismételni kell, akár hetente többször is. Mire a végére ér az ember, kezdheti az elejéről. Persze a mai napról sem maradhatott el a dinnye szedés valamint a paprika rakodása. A növények terméseit figyelve láttam, hogy az őzek és a nyulak is előszeretettel eszegetne a paprikából, dinnyéből. A szélső sorokat mindig megcsócsálták. Én annyira mérges lennék, ha enyém lenne a föld, hiszen minden egyes termésben ÓRIÁSI munka van, amit egy laikus nem nagyon tud elképzelni, csak ha részt vesz benne. Én is pont ezért jelentkeztem, hogy bele lássak ebbe a világba és, hogy megtanuljam méltó módon értékelni az ételt.
A paprika szedése azért is összetett folyamat, mert olyan hosszú egy sor, hogy van egy személy, aki állandóan csak a vödröket hordja, még a többi ember a paprikát szedi. Nálunk volt egy asszony, akit Rozinának hívtak. Ő volt az egyik legszorgosabb ember, akit valaha láttam. Olyan volt, mint egy gép. Még én leszedtem egy negyedsornyi paprikát, igaz kezdő voltam, addig ő két sort. De ha még a gazdámmal Judittal is összevetem, Rozina még őt is magasan leelőzte – így talán már mérvadóbb az összehasonlítás.
A negyedik napon jött megint egy új dolog: krumpli szedés. Nahát még ez egy durva dolog. Könyékig turkáltam a földben a gumókért a tűző hajlongva. Azt nem is mondtam, hogy már az első munkanap után kiderült, hogy nem bírja a strapát a kontaktlencsém, mert a sok homok bement alá, és fájt a szemem így szemüvegben nyomtam a hetet. Szemüvegben hajlongva minimális ruhában, munkás kesztyűben 40°C-ban szedtem és hordtam a krumplikat, miközben az izzadság a homlokomról a szemüveglencsémre folyt. Nagyon megerőltető volt, de nem adtam fel. Kiderült, hogy arra is képes vagyok, hogy több mint 20 kilós krumplis vödröket hordjak és ládákba öntsek órákon keresztül. Hogy teljes képet kapjatok azért elmondom, hogy elég vézna vagyok, 178 cm magas és közel 55 kiló, és így is elbírtam a krumplikat! Ami még érdekes volt, a földben lévő számos élőlény jövése menése is, mikor megzavartam őket. :)
Persze ma is volt dinnyeszedés. Kis zöldfülűként Krisztián sokszor próbált megviccelni, ahogy a többiek is. Homokot töltött a kesztyűmbe, ilyesmi. De ez semmi volt ahhoz képest, amit a dinnye szedésnél csinált. Rozina és Krisztián szedték a dinnyéket, nekem dobták, én tovább Juditnak, aki pedig a traktoron lévő ládákba tette később. Párszor Rozina és Krisztián egyszerre dobták nekem a dinnyéket, ami miatt nekem két okból is halál félelmem volt, egyrészt, hogy eltörik a bordám, másrészt, hogy a dinnye eltörik! Persze játék volt az egész, csak kis sárga dinnyékkel dobáltak :) Krisztián nagyon mókás volt mindig!
Az ötödik napon pedig megint jött a paprikaszedés, fóliaházban. Én körülbelül fél órát bírtam egy huzamban a flóliaházban tölteni, mivel annyira nem volt levegő. Viszont mondta Rózsika néni, Misi bácsi felesége, hogy csak idő kérdése és beleszoktam volna.
Köszönöm Misi bácsinak, Rózsika néninek, Juditnak, hogy részt vehettem ebben a kalandban. Rájöttem, hogy fizikailag igen csak elkényelmesedett életet éltem és, ha megerőltetetem magam, igenis képes vagyok olyan dolgokra is, amire eddig csak legyintettem, hogy úgysem menne. Nem hittem volna, hogy 20-30 kilós krumplis vödrökkel rohangálok naphosszat. Persze nem mondom, hogy könnyű volt, de nem adtam fel!
Másrészt rájöttem, hogy a pihenés édesebb lehet, ha az ember fizikai munkát is végez és nem csak szellemit. Lefeküdni egy húsz percre a bálák árnyékába felbecsülhetetlen volt.
Harmadrészt másképp nézek ezentúl a zöldségekre, gyümölcsökre is. Egyetlen egy darab kápia paprikában is kitartó munka van. Egy paprikanövény egy befektetés, ami nem biztos, hogy megtérül, a véletlenek kiszámíthatatlanok. Jól kell sakkozni – ahogy Misi bácsi mondta. Persze a kertészek, gazdák azon vannak, hogy ezeket a minimálisra csökkentsék, és a növények nem egyszerű kívánalmait kielégítsék, törődjenek velük, gondozzák őket. Szívüket, lelküket kiteszik értük. Ezt a hivatást tényleg csak akkor szabad választani, ha az ember bolondulásig oda van érte. Ezt a rajongást, lelkesedést láttam Misi bácsi és Judit szemében is, amit sosem fogok elfelejteni. Őszintén remélem, hogy a munkám, amit ott végeztem valóban hasznos volt.
