A második napom tehát, hasonlóan korán kezdődött, de mivel a munkabeli része nem volt másabb mint előző nap és előző nap kevesebbet írtam a szakmai részről ezért most inkább azt próbálom átadni. Ennek az átadásnak a lényege, hogy ha száz százaléknak vesszük az összes elhangzott elvileg megjegyezendő információt, akkor én 10 százalékot tudok biztosra mondani, 20-at pedig (annak tudatában, hogy fogadó gazdáim jókat kacagnak majd ha látják a sok okosságot) kicsit kétkedve.
Vessük tehát bele magunkat. Az első megmaradt mozzanat, hogy megérkezünk a hajnali hideggel fűszerezett telepre, ahol rögtön tenni kell egy ellenőrző járatot az éjjeli teendőket átnézve. Ebben az esetben nekem a feladatom, hogy szorgalmasan kövessem a reggeli felelőst és ha esetleg megjegyez valamit, hogy ezt kell meg azt kell majd csinálni jegyzetelek. Illetve ha elhangzott, hogy ide tudnád hozni a ..., akkor én már rohanok is. A szokásos vizit után pedig elkezdjük a teendőket. Ilyen lehet például, ha egy koca leellet az éjszaka, a kicsiket átnézni, a koca mellett lévő padlórészt, amit fűtőpárnának neveznek bekapcsolni, arra homokot szórni, illetve szükséges még, a kocának gyulladáscsökkentőket adni. Ha esetleg nem rég született volna a kismalac, be kell hintőporozni, ha jól tudom azért, hogy az energiáját a táplálékbevitelre használja, mint inkább testének fűtésére. Sajnos akadnak olyan kismalacok is, mint minden állattartásban akik vagy a szülés folyamata közben, vagy már az anyaméhben elgyengülnek, nem kapnak elég tápanyagot, és vagy a szülőcsatornában, vagy már a koca mellett, de elpusztulnak. Kemény lány vagyok úgyhogy ehhez már az első nap hozzászoktam, de minden esetre elsőre biztos megrázó élmény.
Aztán a következő feladat lehet, amiben csupán asszisztensi szerepem lehetett, amikor rá kell segíteni az ellésre és ki kell húzni a kismalacokat a kocából, ami szintén jó kis feladat, de mint mondtam csak nézni tudtam. Viszont miután a kismalacot kihúztuk a köldökzsinórt és finoman ki kell húzni, ami járhat egy kis vérrel és első alkalommal mikor egyedül járkáltam egy elletőben sikerült kifognom egy épp megszületett kismalacot akinek a köldökzsinór eltávolítása után úgy néztem ki mint egy brutális mészáros. Na de nem kezdek bele a dolog csúnya részébe még mélyebben.
Amikor a kismalacok 2 naposak, ha jól tudom, akkor kapnak vasat, és a fogukat el kell távolítani, nehogy megsértsék a koca tőgyét. Na most a mutatvány a következő képpen állt elő. A munkáját végző fiatal gazda állt a box szélén és én pedig kapkodtam el a kismalacokat, akikre még várt a meglepetés. Az első ilyen munkámban (azt hiszem már említettem) az egyik kedvenc pulcsimat sikerült megjelölni és kiiktatni a melóból. Persze nem csak némi koszfolttal jár ez az alig megerőltető munka, hanem egy csöpp kis halláskárosodással is, főleg ha az ember 200-300 kismalacot lekezel. Ugyanis a jószágok csilingelő hangja szerintem be nem határolható frekvencián szólal meg, ami nem sokáig tűrhető.
A bemelegítő munka után egy gyors reggeli maglócán és vissza a telepre, hogy fél 3ig mindent el lehessen intézni. Ilyenkor általában terelni szoktak, egyik helyről a másikra, attól függően, hogy a malacok milyen stádiumba lépnek át.(vemhesítőből-elletőbe, elletőből-batériába illetve a koca a vemhesítőbe, stb.) Itt mivel, ahogy megkaptam, "nem tudok mérges lenni", nem sokat tudtam segíteni, csak néha egy-egy helyszínen. Bár azért büszkén elmondhatom, hogy a hét végére egyre bátrabban és határozottabban álltam hozzá a dologhoz.
Hát ennyit mára, talán majd holnap folytatom, mert elkopik a billentyűzet, mire egy teljes napi teendősort leírok. A keddi délutánom a várva-várt lovaglással telt, amit hivatalos gazdámmal együtt sikerült tölteni, mert eddigre már ő is megérkezett. Természetesen mondanom sem kell, hogy egy magamfajta lóbolondnak mekkora öröm volt, hogy felülhettem és lovazhattam egy kicsit a program legjobb fogadógazdáival, de nem vagyok ám elfogult.:)
