Július 9-e, hétfő reggel. Ágyból kipattanás, mosakodás, öltözés azt bringára fel, át Izáékhoz.Édesapja Gábor bácsi és Gabi néni :D megreggeliztetett, majd megérkeztek a többiek is. Gyuri ki a kombájnt vezette és Béla, aki a nap nagy részében traktorral rohangált fel alá búzát szállítva.
A reggeli kávé elfogyasztása után belevetettük magunkat a munkába.
A terv mára: Búza aratás, egész nap.Megjavítgattunk egy pótkocsit majd mindenki elindult.3 traktor, pótkocsikkal plusz 2 kombájn. Hát sok földhöz kellenek a gépek (:
Ha a búzatáblát oldalából nézzük, „tyüü mennyi rengeteg búza” de kombájnból teljesen máshogy látja az ember. „Kevés volt a csapadék” mondta Gábor bácsi mellettem a kombájnba. Meg is látszott nem volt annyira szép bokros a búza, ritkás volt, kis kalászokkal.
Mivel környezetvédelmi irányba végeztem, sosem voltam a nagy ipari szinten való gazdálkodásnak a híve. A sok műtrágya a sok gyomirtó, mindig gondolkoztam, hogyan lehetne ezeket kihagyva gazdálkodni.
De láttam földet, ami nem volt gyomirtózva vagy épp nem volt műtrágyázva. Olyan is volt. Vagy a termést érdemes lett volna, inkább visszaforgatnia földbe, minthogy learatni, vagy az egész egy hatalmas gaz mező, pár szál búzával.
Szomorú, de be kellet látnom. Nagy népesség, sok, sok föld kel, hogy ennyi embert el lehessen látni. S szinte elengedhetetlen, hogy ezeket, az anyagokat kihagyjuk. Habár biztosan van rá más megoldás is…
Szóval a kevés csapadék miatt a termés mindenhol elég kevés lesz. Kukorica nem tudod kifejlődni, kiéget a csapadék hiány miatt, s még a napraforgó táblák is megsínylették ezt a nagy meleget s szárasságot.
Napközben még átültem Gyurihoz a másik kombájnba. Mesélte, hogy a munkája mellet még „fóliázik” Van egy pár fóliaháza, és ott paprikát termel. Egy ilyen fólia sátor kiépítése plusz a mag, csemeték felnevelése 500 000 ft. Plusz, fúrt kút nélkül nem lehet még, úgyse ha csöpögtető rendszerrel van megoldva a növények a folyadék pótlása.
Bélával tettem pár kört, traktorral. Vittük leadni a búzát.
Érdekes, hogy egyes külföldi cégek megtehetik azt, hogy aratás idejében, kinyitnak reggel 8 kor és este 5 kor már be is zárnak, számomra ez felfoghatatlan.
Na, de Béla is mesélt a paprikáról. Neki is van pár fóliája. Mesélt a kereskedelemről.
Eddig se csíptem őket, de ezek után, hogy láttam tapasztaltam és halottam, még mindig nem lopták be magukat a szívembe (mármint a kereskedők) . Paprikát mikor, hogy 100 tf ért 90- legutóbb 80 ft ért felvásárolja tőlük a kereskedők.
S nem a gazda határozza meg, hogy ő mennyiért adja el, mert jó esetben így kellene lennie. Nem… jön a kereskedő, s majd ő megszabja az árakat. S ha azt mondod, hogy te ennyiért nem adod el, a fejedre kenheted, ha sokan azt mondjátok ezt, összebeszélnek a kereskedők, és szépen lezúzzák az árakat.
Sokan úgy hisszük, hogy a gazdáknak nincs semmi dolguk, felveszik a támogatást, aztán csak aratnak és adják el. Korántsem.
Hajnaltól naplementéig folyamatosan meló van és megállás, sem lehet, gürcölnek az emberek s még ki is, szúrják a szemüket ilyen felvásárlási árral.
Nagyvárosokba mi meg vehetjük a több kézen, érkezett jó minőségű magyar árút ám, de brutális árakon. Nem csodálkozom, hogy inkább sokan megveszik a külföldi gagyi termékeket, mivel azok olcsóbbak. Szépen így teszik tönkre a magyar gazdákat és az országot. Pedig a termelőknek nincsenek nagy igényeik, ők nem ebből szeretnének milliárdosok, lenne, csak meg szeretnének élni ők is.
Aznap még szerencsém volt kipróbálni újból milyen traktort vezetni :D jó pár kilométeren át,vezetgettem. Indulás elég kemény volt mivel még jogsim sincs, de nem egy nehéz dolog, főleg ha az ember egy új szinte már magától működő traktorral megy. (habár én pont egy jó régit vezettem) de nem volt probléma.
Egyik földön végeztünk, jöhettetek az újabb hektárok.
Útközben, a traktorban ülve Iza mellet, elmesélte, miről szól a Fiatal Gazdák Szövetsége, mi is pontosan a sikér, s sok más a mezőgazdasággal kapcsolatos dolgot.
Este Visszatérve, fáradtan huppantunk le a kinti székekbe.
A két kis roti egyből ránk vetette magát, hogy gyömöszöljük meg őket.
Naplezárása kép egy kis sörözés, majd jó sokáig elbeszélgettünk Gáborbával.
Gondoltam én, hogy a gondolkodásmódunk s világképünk nem lehet nagyon távol egymásétól, de hogy ennyire egy hullámhosszon legyünk szinte minden téren, hát írnám azt, hogy csodálkoztam volna… de mégsem.
