Csütörtök. Ahogyan még előző este megbeszéltük, reggel fél 6-tól már úton voltunk a karácsondi meggyes felé, hogy végre sikerüljön megpakolni egy teljes kamiont meggyel teli konténerekkel. Az előző nap leszedett meggyet is beleborogattuk a konténerekbe. Az elromlott gyűjtőgép már tegnap javítás alatt állt, és úgy tűnt, hogy el is fog készülni délutánra. A reggeli szünet után még Orsi elmagyarázta nekem, hogy hogyan történik az idénymunkások napi szintű bejelentése, majd folytattuk a teli konténerek felrakodását a kamionra.
Ezúttal nem a gépek húzták keresztül számításainkat: újra az eső lassította a munkát, majd miután egyre nagyobb sár lett, Orsi a munkások nagy részét is hazaküldte már 11 körül, így én is hazamentem, de nem maradtam program nélkül. Orsi kitalálta, hogy délután menjünk le Pásztóra egy kedves ismerőséhez, Zeke Tamáshoz, aki ugyancsak fiatal gazda, de Tamás állattartásra rendezte be gazdaságát (szarvasmarha, sertés, birka). Közben Benedek Borit is megismerhettem, mivel ő csak csütörtökön ért vissza Nagyrédére.
Tehát Pásztón egy más jellegű gazdaságba nyertem betekintést, Tamás készségesen megosztotta velem gazdaságának történetét és alakulását. Mesélt a viszontagságos körülményekről, a boldogulás nehézségeiről, és készségesen ellátott több jó tanáccsal, ha egyszer én is erre venném az irányt. Sok pénz és türelem feltétlenül kell… Tamás édesanyja megvendégelt minket egy vacsorával, és ha már arra jártam, két rúd házikolbászt is kaptam ajándékba.
Péntek
Előző este már tudtam, hogy jó kis nap lesz a mai: Orsival Egerbe indultunk egy kisebb fesztiválra, ahol standról árultuk saját készítésű lekvárjaikat és szörpjeiket. Mindig foglalkoztatott, hogy hogyan zajlik az élet a pult túloldalán, szerencse, hogy ez is pont összejött. Fél 7kor indultunk, fél 8-kor már a standunkat állítottuk fel az elsők között. Elvileg 10-től indult volna a mulatság, addig is alkalmi szomszédainkkal beszélgetünk egy kicsit. Amennyire érdekelt az értékesítés, annyira gyér volt az érdeklődés, csak néhány vásárlónk akadt a nap folyamán. Addig is eldumáltuk az időt, és megkóstoltunk pár helyi finomságot. Délután a tömeg is megérkezett, de az érdeklődés továbbra is gyér volt, úgyhogy Orsi úgy döntött 4-kor, hogy összepakolunk, és hazafelé vesszük az irányt. Nagyrédén én is összepakoltam, aztán búcsúzkodás, és irány vissza Budapest. Ez az öt nap is gyorsan eltelt…
Élményekben gazdag hét volt, rengeteg tanulással és munkával. Nem túlzok, ha azt írom, hogy életem egyik meghatározó kalandja volt, hiszen olyan világgal ismerkedtem meg, ami addig ismeretlen volt számomra, és végül Budapestre volt furcsa visszamenni, annyira hozzászoktam. Ezúton is köszönöm a Benedek családnak a lehetőséget és a vendéglátást, remélem nem okoztam csalódást, és sikerült helytállnom:)
