Az utolsó két napon főként ülő munkát végeztünk, egy speciális saját tervezésű kis asztalkát körülülve a kaptárakba kerülő fiókokat drótoztuk be, és olvasztottuk rá a méhviaszból készült műlépet. A kezünk mozog, a szemünk figyel, közben cseverészünk, nevetgélünk, szóban méhészkedünk, de néha magunkba szállva elmélkedünk. Talán ilyesmi hangulatban telhetett régen a kukoricamorzsolás. Jó, énekelni mondjuk nem énekeltünk. A változatosság kedvéért olykor átváltottam mézes üvegek csomagolására is, azokat a textil korongokat kötöttem az üvegek tetejére, amelyiket talán kedden vágtam ki. Aranyos kis virágos, méhecskés, állatos anyagok ezek, szépen feldobják a mézes üvegek külsejét.
Az itt töltött időszak alatt nagyon sokat, de azért korántsem eleget tanultam a méhekről, a mézről, hiszen kaptam házi kiképzést, a méhészek egymás közötti beszélgetéseiből is sok ragadtam rám, és persze folyton kérdeztem. Mivel most nem pörgettünk mézet, Adriék meghívtak egy későbbi időpontra kis családommal hozzájuk, amikor az istállóban álló gépezetet bevetik, és kicsordul majd a friss nektár. Biztos nagyon jó lesz, már előre felkészíttek, hogy közben majd nagyon sok mézet fogunk enni. Még jó, hogy annyira egészséges. Este azért még búcsúzol feltekertem újra a Kőszirtre, már csak azért is, mert vasárnap kerékpár versenyre megyek, bár ez a medve-hajsza kissé visszavetette az elindulási hajlandóságom…:)
A kedvem, az érdeklődésem a Vidék Kalandnak hála inkább csak fokozódott, legszívesebben haza se jöttem volna, hiszen mind a család, mind a környezet, az élmények, annyira nekem valóak voltak. Biztos vagyok benne, a jövőben is tartjuk majd a kapcsolatot. Ráadásul hazaindulásom napján kaptam egy levelet, amelyben értesítettek, hogy sikeres felvételt nyertem egy ökogazdálkodási és ökoturisztikai ösztöndíjra, amely szeptemberben indul. Biztosan tudom, hogy a Vidék Kalandos részvételem is segített ebben, úgyhogy ez a kaland több fronton is inkább egy komoly kapcsolat kezdetét jelentette számomra.
Köszönöm a lehetőséget és a vendéglátást Varga Adriennek és Dezsőnek! És persze a kis Hunornak :)
