Varga Adrienn kis családjával a Börzsönyben él, itt méhészkednek, és van pár sor málnájuk és ribizlijük is. Vasárnap stílszerűen gyermekkoromat idéző kis piros vonattal érkeztem, így lassan döcögve a fővárostól, szinte meseszerűen csöppentem a hegyekkel körülvett településre. Volt egy kis kalandom már a váci állatszálláskor, ugyanis, a mobilom kirepült a zsebemből egyenesen az álló vonat alá. Én meg gyors helyzetelemzés után bemásztam utána, szóval szokás szerint izgalmassá sikerült tennem azt, ami magától nem lett volna az.
A vasárnap délután ismerkedéssel telt, estefelé felsétáltunk a szomszédos nógrádi vár romjaihoz, ahonnan csodás látvány tárult elénk. Legelők, mező, dombok és végül a Börzsöny hegyei, néhol egy-egy kis tó, tehenek, lovak, traktor.
Hétfőn már igazi vidéki ember módjára hajnali öt órakor a falu széli málnásban, kis kosárral a derekamra kötve kezdtem neki a málna szedésének. Hárman 5-6 óra alatt 30 kg-ot szedtünk, amire már meg is volt a vevő, nekik Vácra vittük be a ládákat. Jó érzés volt az a tudat, hogy délre már több órányi munka van mögöttem. Vácon a málna eladását egybekötöttük a mézes üvegek dekorálásához szükséges kellékek beszerzésével, s több üzletet is felkerestünk emiatt. Másnap a fő feladat a mézek üvegekbe töltése, címkézése, az üvegtetőre az előző nap vásárolt méteráruból a tetőre illeszthető anyag kivágása és felrakása volt. Ez tipikusan nőcis feladat, nem hinném, hogy van olyan férfi méhész, aki az üvegbe töltögetés után kezébe veszi a cikk-cakk ollót vagy bármi módon időt szánna a dekorálásra. Megéri talán ez a kis kreatívkodás, hiszen a vásárlók szeretik a szép, ízléses csomagolást, de azért is jó lehet, mert egy-egy formás, díszített üvegecske ajándéknak is megállja a helyét.
Ezt a napot döntő részben a lakáson belül töltöttük, de hogy kihasználjam a friss levegőt és a környék természeti szépségeit, estefelé kerékpár nyergébe ültem, s feltekertem a szomszédos Diósjenőn át a Kőszirt nevű tetőre (589m), majd Kemence felé mentem még pár kilométert. Maga az emelkedő olyasmi volt, mint az általam már jól megszokott budai Hármashatár-hegy, így eléggé hazai pálya érzésem volt. Meglepetésemre két lánnyal is találkoztam, ők külön-külön futottak, de a túra hegyi szakaszában egyedül voltam a madárzajos természetben. Különös érzés ez, ezért is szeretek hegyi kerékpározni, de most valami kissé megzavarta ezt az idillt. Két napja központi téma egy medve, aki az eléggé bulvár gyanús hírek szerint Szlovákiából átjött, s éppen valahol a Börzsönyben kószál. A háziakkal jókat nevettünk ezen, mert volt olyan médium, ami úgy tálalta a hírt, hogy a környékbeli málnásban bujkálhat, hiszen a maci a málnát nagyon szereti, ezt minden gyerek tudja. Ami persze így, ebben a formában nem igaz Viszont így, hogy már tízen kilométerre voltam a legközelebbi lakott településtől, néha a szokásos mozgolódásra is oda-oda kaptam a fejem, s szaporább lett a szívverésem, sőt olyakor azon kaptam magam, hogy a fák közé barna medvét vizionálok, s a lehetséges menekülési stratégiát állítom össze. Pár másodperces pánik után jót nevettem magamon, s arra gondoltam, jól mutatna egy budapesti lány Vidék kalandos beszámolója „találkozás a medvével” című sztorival megspékelve.
De azért remélem, ezekkel a sorokkal nem előre iszok a medve bőrére, és nem teljesülnek be a képzelgéseim.
