A Boglári Általános Iskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Óvoda a 4.b osztály tanulóival valósítja meg a TELLUS Programot a természetismeret órák, valamint a gazdaságlátogatások keretében. Ez utóbbiak felejthetetlen élményeket jelentettek a kisiskolások számára, melyekről alábbi beszámolóik tanúskodnak.
2012. február 29.
Konyári Dániel 2009-ben az év fiatal borásza, iskolánk volt tanulója látogatott el hozzánk. Majd mi is látogatást tettünk a pincészetben. Kedden reggel izgatottan várta az osztály a 8 órai csengetést. Tudtuk, hogy vendég érkezik az órára, készültünk is, de mégis nagyon izgultunk. Először Tóni bácsi a TV-s érkezett meg, majd megérkezett Dani is. Elmondta, hogy Ő is nagyon izgul, mert gyerekeknek még sohasem mesélt a borászatról. Anna néni bevezetője után elkezdődött a program.. .
Danitól megtudhattuk, hogy az édesapja a példaképe, s az Ő hatására lett borász. A családi vállalkozás már 1990-es években elindult. Édesapjától azóta is nagyon sokat tanul. A borászatban fehér és vörös szőlőfajtákból is készítenek bort. Most 30 ha szőlő ültevényről szüretelnek. Szüretkor sok embert foglalkoztatnak. Évente 200 ezer palack bort készítenek. A borok 10 %-át külföldön értékesítik. A beszámolót mindenki ámulva figyelte…
Dani sok kérdésünkre igyekezett válaszolni. Megtudtuk tőle, hogy járt a világ több országában tanulmányúton és dolgozni. Ezeket a helyeket meg is mutatta nekünk a térképen. Megtudtuk, hogy a vörös a kedvenc bora, és már pezsgő készítéssel is próbálkoztak. A sok kérdéssel és válasszal gyorsan elrepült az idő, s vártuk a pincelátogatást.
A Konyári Pincészet a Dél-Balaton legismertebb és legelismertebb borászata. A pince, ahová autóbusszal érkeztünk meg, a Kishegy egyik legszebb részén található. A buszról leszállva mindenki ámult a gyönyörűségtől…
Első utunk a szőlőbe vezetett, ahol már a megmetszett szőlőtőkéket mutatta be Dani. Majd a feldolgozó helyiség felé vettük az utat és közben a teraszon a kilátásban is gyönyörködhettünk...
Ezután a feldolgozó felé kanyarodtunk. A szőlészet gravitációs feldolgozást alkalmaz. A rengeteg saválló tartályban érik és erjed a szőlő leve. Itt láthattuk a darálókat és a prést is, illetve a töltésre várakozó üvegeket. Ezután a palackozóba mentünk, ami sajnos nem üzemelt. De megtekinthettük, és a készárú raktárt is. Volt aki a targoncára is felmerészkedett.
Bementünk a téglából készült boltíves pincébe, ahol már tölgyfa hordókban érlelődik a tavalyi vörös borok egy része. Láthattunk még 500 l-es barique hordókat is. Csigalépcsőn vezetett utunk a borkóstoló helyiségbe. Mindenki fáradtan pihent meg a kényelmes székekben. Itt megtekinthettünk okleveleket, érmeket, s riportot is készíthettünk Danival. A vendégkönyvbe is írhattunk.
A program végén mindenki kapott ajándékot. Sajnos az idő gyorsan elszállt. Sok új ismerettel indulhattunk haza. Köszönjük ezt a szép felejthetetlen napot Dani!
2012. március 5.
Reggel 8 órára vendégek érkeztek ismét az osztályunkba. A Bognár család és az Androsics család mutatta be nekünk a gazdaságát. A program tankönyvéből már sok ismeretre tettünk szert, de így is nagyon sok érdekességet hallhattunk tőlük.
Bognárék 100 ha-on, Androsicsék 500 ha-on gazdálkodnak. A telephelyeik Szőlősgyörökben találhatóak. Vetnek őszi búzát, árpát, napraforgót, kukoricát és repcét is. A nemesített vetőmagok hazánkból származnak. Androsics Feri bácsi még vetőmagot is állít elő, amelyet értékesít. Terményeik nagy része állati eledel és ipari alapanyag lesz. Kérdéseinkre szívesen válaszoltak, sokat is érdeklődtünk a gépekről…
10 órakor buszra szálltunk, hogy a hallottakat már élőben is láthassuk. Először Feri bácsi fogadott bennünket. Megmutatta az új szárogatót, amely 30 m magas. Mesélt a szárogatási technológiáról, majd a 4 focipálya alapterületű tározóba vitt az utunk. Ott nem tudtunk ellenállni a hatalmas kukorica hegynek és belegázoltunk. Felmásztunk mi mindenre, tanító nénik, Anna néni hiába könyörgött nekünk …
Mászásunk kint is folytatódott, minden gépre felülhettünk. Természetesen a lányok is kíváncsiak voltak a legmodernebb traktorokra. Mindet kipróbálhattuk … Ez volt a ”csúcs”!
Ezután Bognárékhoz vezetett az utunk. Megnéztük a földek műveléséhez használt ekéket, műtrágyaszórót, permetezőt. István bácsi elmondta, hogy a mai traktorokban még GPS is van és mennyivel könnyebb így a munka, mint régen volt.
Kissé fáradtan, cipőinkben sok-sok kukoricával és búzával indultunk Öreglak felé a vadfeldolgozó üzembe. Ezt a programot osztálytársunk, Kriszti várta a legjobban, mert apukája is ott dolgozik és még nem járt nála… Mi is érdeklődve vártuk, hiszen az üzemlátogatáshoz be is kellett öltöznünk
A kirándulás során megismerhettük a teljes feldolgozás folyamatát: a bőrözést, csontozást, darabolást, vákuumfóliázást, csomagolást és a – 36 fokos hűtőházat is, ahová be is engedtek bennünket.
Fáradtan, de nagyon sok élménnyel és az Öreglakban kapott tollal, prospektussal, matricákkal és a köpennyel indultunk haza. (Amit még az ebédlőben és a napköziben sem vettünk le magunkról.) Nagyon jól sikerült a nap !
Balatonboglár, 2012. március 20.
Pontosan 8 órakor érkezett meg a vendégünk. Legnagyobb meglepetésünkre, személyesen jött el hozzánk Gregorics László, a HALKER tulajdonosa és egyik igazgatója. A környezetismeret órákon már készültünk a „halakból”, de így is izgatottan vártuk az újabb ismereteket az aquakulturáról. Bemutatta az 1997 óta működő üzemet, melynek már közel 120 alkalmazottja van városunkban. Beszélt a halfajtákról, halászati, haltenyésztési módszerekről és a telephelyről is.
Nagyon vártuk, hogy a hallottakról személyesen is élményt szerezhessünk. Rövid séta után érkeztünk meg az üzembe, ahol Laci bácsi már a kapuban várta a gyerekcsapatot. Ezután két csoportot alkottunk, és kezdődhetett a program.
A feldolgozó üzembe csak védőfelszerelésben mehettünk be. Mókás volt a sok beöltözött gyerek. Kabát, hajháló, cipővédő is került ránk. Először a feldolgozó részlegben láthattuk a tavi halak pucolását, darabolását. Majd a csomagoló következett. Ezután a 40 m hosszú hűtőházba is benézhettünk. Mindenhol dermesztő /-22 C fok/ hideg volt, de jól bírtuk a sokkot…
A harmadik nagy épületben a halászlé alaplevét készítik el és itt is csomagolják. Majd átmentünk a negyedik épületbe, ahol fagyasztott zöldségeket csomagolnak. Itt elég nagy volt a zaj és a hideg is. Tóni bácsi végig videózott, volt aki jegyzetelt is.
Ebéd után már kissé fáradtan indultunk el autókkal és pár szülővel a Bugaszegi horgásztóhoz, ahol már vártak ránk…
Az igazgató elmondta, hogy 25 ha a tó területe, aminek átlagos mélysége 1,5 m is lehet. A tóban legalább 8 féle halfajta él. Az idő nagyon jó volt, a táj csodálatos. Mi pedig nagyon izgatottak.
Megtudtuk, hogy a tó naponta látogatható, és lehet sporthorgászni is. Majd 5 csoportra osztottak bennünket az időközben megérkezett horgász bácsik. Csontkukaccal, gilisztával és kukoricával is próbáltunk horgászni, miután elindultunk a kijelölt helyeinkre. A horgászat csendet, türelmet, fegyelmet és kitartást igényel! Hát ez nekünk nem nagyon ment…
Van, aki az osztályból már járt horgászni, így ők a saját felszerelésükkel érkeztek. Sokan most próbáltak először szerencsét. Izgatottan vártuk ezt az érdekes „elfoglaltságot”- sportot.
A horgász bácsik utasításait követtük. A fiúk valami verseny félét emlegettek… A horgász szerencse azonban a lányok mellett állt. 37 db pici keszeget fogtak, amit a végén vissza kellett dobni. Sajnos, kívánni elfelejtettünk…
Közel két órát pecázhattunk! Ez a nap volt a legjobb TELLUS nap, amit szerveztünk. A horgásztóhoz többen is szeretnének még majd elmenni. A bácsik is szívesen várnak majd bennünket családostól. (Anna néni is nagyon élvezte, halat is fogott és ő kívánt is.)
4. b osztály
Boglári Általános Iskola, AMI és Óvoda, Balatonboglár
