Ha belegondolok nekem ez a kaland nem csak térbeli, hanem egyfajta időbeli utazást is jelentett. Hiszen Szentesen még mindig működik tész,
az Alföldi dél kertész, illetve az Árpád- Agrár Rt., ami esetenként működésében/ de épületeiben mindenképp a rendszerváltás előtti időket idézi. Példa: Erőtakarmány gyár, ami szerintem az akkori világ fogalom-alkotásának eredménye. Mert amikor megkérdeztem, hogy ez valami szakkifejezés, kiderült, hogy: nem. Annyiban igen, hogy ez nem sima takarmány, hanem fel van turbózva gondolom egyéb tápértékben gazdag hasznos anyagokkal. De azért ez mégiscsak olyan, amiről vastag karú, ökölbe szorított kezű szobrok és azokat ábrázoló képek jutnak az eszembe.
Az Árpád-Agrár korábban egyébként szövetkezetként működött. A mai Rt. a mezőgazdaság elég széles vertikumában érdekelt. Kertészet, tehenészet, kenyérgyár, bortermelés. Ezt csak azért írom le, mert örülök, hogy végre átlátom, hogy hogyan is működik egy ilyen „egység”. És itt visszautalnék az előbb leírtakra, hogy amikor szülők, rokonok mesélték, hogy hogyan működtek a „téeszek”, igazából sosem értettem.
Sok hektáron, rengeteg ember dolgozik ennek az égisze alatt. Ami elég nagymértékben itt, Szentesen a termálvízen „nyugszik”. Ezt most elég furcsán fogalmaztam, igazából arra szeretnék utalni, hogy ebben a térségben nagyon sokan a termálvíz hőjét használják, többnyire a fóliasátrak és üvegházak fűtésére. Ami környezetkímélő, természetes módszer és termelői szemszögből nem utolsó sorban jóval költséghatékonyabb, mintha gázzal fűtenének. Egyébként ebből nekünk is hasznunk van, mégpedig az egész évben elérhető, egészséges és jóízű fehér paprika, paradicsom, uborka és társaik. Elég nagy „nyugtalanságot” okoz most a térségben, egy olyan határozat, miszerint a termálvizet vissza kell sajtolni. Számomra egyáltalán nem világos, hogy erre miért van szükség!?
Szerdán végül egy ilyen ( hideg(ebb) időben) fűtött fóliasátorban dolgoztam. Nem nekem való meló, itt hajnalban kezdődik a munka, amikor általában én lefeküdni készülnék egyébként a végére egészen belejöttem, csak 100 méterre maradtam le( itt ez fél fóliasátor) Timi mellől, aki mellé be lettem osztva. És aki mindig aranyosan elindult az én oldalamon vissza felém( azért nem kellett annyira sokat), hogy utolérjem és tudjak dumálni a többiekkel. Mert azért nem csak én érdeklődtem a vidéki élet iránt, őket is érdekelte, hogy mi a helyzet a „túlzsúfolt”, „szép”, „ túl nagy” ésatöbbi Budapesten.
Az időjárással abszolút szerencsém volt. A héten nem volt nagyon meleg, mert egy tisztességes nyári napon nem lehet napközben megmaradni a fóliában.
Én paprika metszésbe kapcsolódhattam be, amit ha jól értettem neveznek „gatyázásnak” is, ezzel a művelettel a növény száráról letörik a mellékágakat, amik plusz energiát igényelnek és akadályozzák a növény felfejlődését, amitől a paprika nem fog úgy „kötni”, nem lesz annyi termése és gondolom nem is lesz olyan ízletes.
Gondolnátok, hogy a paprikát leginkább német piacra exportálják( ezt szerintem tudjátok) De! hogy az ott élő török etnikum miatt, mert ők a legnagyobb fogyasztók!?
