Huszáros kalandok, avagy bennünk van az Ördögvér?

Printer-friendly versionSend by email

Csízik Mihály tanyája Siklóson.

Megérkezés.
Ahogy megérkeztünk igazi szívélyes fogadtatásban volt részünk. A gazdánk jó féle házi pálinkával, és Tollas Tibor pincéjéből való borokkal kínált bennünket.


Ismerkedtünk egy kicsit. Megtudtuk Misiről, hogy az erdőmérnöki hivatása és a tanya mellett még egy hobbija van a huszárkodás. A siklósi hagyományőrző huszár egyesületnek a vezetője. A szobában ott díszelgett a szép huszár egyenruha. Későbbiekben meggyőződtünk, hogy Misi az igazi Tenkes kapitánya, amit a mobilján igen gyakran felcsendülő főcímzene csak alátámasztott. Na meg a huszártörténetek, és a nagyszerű helyismeret, és gasztrotudomány.

Aztán jöttek is rögtön a kihívások. Első kihívás vegetáriánusként lemenni egy tanyára dolgozni.
Kicsit fura szerzetnek tűntem, de igazából nagyon jól lehet főzni hús nélkül is magyarosan.
Marika néni, Misi édesanyja főzött nekünk első nap egy nagyon finom bablevest.
A többi napon már miénk volt a konyha.
Marika nénit először este 7 óra fele pillantottuk meg, amint talicskával etette az állatokat a tanyán.
Marika néni egy szuper nagyi. Lent él a tanyán többnyire. 67 éves, irigylésre méltó munkabírással, és hatalmas szívvel, amiből bőven jut a sok unokának, dédunokának, és az olyan átutazó városiaknak, mint amilyenek mi is voltunk egy hétig.

Hétfő kelés 5.45-kor, kávéfőzés.
Etetés, Először a lovak, disznók, nyulak, juhok. Kecske-fejés-itatás. Tyúkok kiengedése. Libák kiengedése. Ez beletelik 2 órába, majd mi is leülünk reggelizni.
Ez az első komolyabb tapasztalás, hogy reggel f10-re már úgy érezzük, mintha egy nap is eltelt volna.
Igazi terülj-terülj asztalkám a jóféle házi csemegékből. Mangalica szalonna, kolbász szarvashússal, ennek igazából Eszter örült nagyon.

Reggeli után megyünk „Túl”-ra a vemhes kancákhoz és kiganézzuk az istállót. Na, ez az igazi kemény fizikai munka. Egy jó meleg hétfői napon, meg is izzadunk rendesen. A Kerekes kútról vizet merünk, hogy megitassuk a lovakat.

A lovak nevét nem teljesen, de kezdjük megtanulni. Nagy tapasztalat, hogy a csikók, amikor éhesek, sokkal zabosabbak. Hogy mennyi ideig, és hogyan esznek, mennyi zab kell, milyen az etetési sorrend, mindent szép sorjában

Dél tájra befejezzük a ganézást és megyünk ebédet főzni. Paprikás krumpli a mai menü. Megkeressük a magyaros vegetáriánus étkeket. Aki eszik húst, annak mindig pirítunk hozzá szalonnát is.
A du-i program az etetés, majd készülünk az estére, amikor is átmegyünk Tollas Tiborékhoz vaddisznópörköltet főzni. Jönnek a médiától is: az indexes újságírók is velünk tartanak. Kellően fáradtak vagyunk már estére, de bátran nézünk elébe. Hagymapucolás, paradicsom-saláta készítés, és mindenek felett a borműveltségünk fejlesztése. Vendégünk ezen az estén Bender Attila borász is, akitől megtanuljuk, hogy hogyan kell a bort fogyasztani. Mitől jó a bor, mit kell keresni benne kóstoláskor? Az a jó bor ugyanis, ami megőrzi az adott szőlőfajta minden zamatát, jellegzetességét és illatjegyeit. Ha kóstoláskor azt érzed, a szőlőszemet is a szádban, akkor biztos, hogy egy jó borral van dolgod.

Attilát igen kellemes, szerény, ugyanakkor fanyar humorral áldotta meg a sors. Egyik kedves jelenete az estének, amikor odaszól a fiatal riporternek, hogy „Fiam, te hányas évjárat vagy?” Mire ő: „hát én szemtelenül fiatal vagyok, 85-ös”.
„Na, lemegyek a pincébe, hozok egy 85-ös Olaszrizlinget. Jó lesz?”
Jó volt. És megtudtuk, hogy a muzeális boroknak más az értéke, itt már nem a szőlő zamatát kell keresnünk, hanem a hosszú évek érlelése alatt a pincéből és a palackból, dugóból átszivárgott íz-árnyalatokat.

Az este további része is igen jó hangulatban telt. Ittuk a jóféle borokat. A Tollas pince egyik különlegességét a 2007-es Ördögvért, ami a tájegység keletkezéséről szóló legendáról kapta a nevét.

Történt ugyanis, hogy élt egy világszép Harka nevű lány ezen a vidéken, aki annyira csudálatosan szépséges volt, hogy még az ördög fülébe is eljutott a híre, és érte jött, hogy feleségének tegye.
Harka édesanyja kapott a fejéhez bánatában, mitévő legyen, és végül furfangos megállapodásra jutott az ördöggel. Azt mondta neki akkor lehet a tiéd a lányom, ha hajnal hasadtáig az első kakaskukorékolásig felszántod a Szársomlyó hegyet. Az ördög belement, majd napnyugtakor azonnal munkához is látott, befogta 13 fekete macskáját a szekérbe, és elkezdték a szántást. Mit nem mondjak, jól haladt a munka, főtt is az édesanya feje, ezért cselhez folyamodott és bement a kakas-ólba, majd elkezdett kukorékolni. A többi kakas meghallotta a kukorékolást és felébredtek hajnal előtt, majd ők is elkezdtek kukorékolni, majd az egész falu összes kakasa kukorékolt jelezvén a reggelt. Az ördög erre nagy dühbe gurult, hogy nem sikerült bevégezni munkát. Dühében elhajította az ekéjét, amiből lett a Harkány. Sebbel-lobbal elvonult a göröngyös lankák a lába nyomát jelzik, ahol pedig alászállott a kén-köves pokolba, ott szakadt fel a Harkányi hőforrás nyomában. Ez ma a harkányi fürdő helye. „… mérgében toppantott nagyot, lyuk támadt és elnyelte legott. Hol pokolra ment, a földből kénszagú melegvíz tört föl.”

Érdekes volt még, hogy mennyi közmondás, szófórdulat jön a mezőgazdaságból, állattartásból, amit a mai napig használunk.
Pl.: Zabosnak lenni (ezt most konkrétan megtapasztaltam, mert a Rezgő nevű ló rettentően nyugtalan volt amikor éhes volt. Igazi kihívás volt őt etetni. Szorosan tartan kellett az etetővödrét, miközben “zab”-ált, annyira vehemens volt.
Aztán a “zabolátlanul” kifejezés. Mit jelent a lóerő. És a helló 

 

Kedd.

Kicsit nehéz feltápászkodni a jó borok után, ráadásul az újságíró fiúk kamerája fogad minket a kapuban. Megreggelizünk. Elmennek, és elmegy Misi is. A két lányra marad a tanya. Első pillanatban nyugalmat érzünk. Minden rendben. Igazából nincs is tennivaló. A feladatot megkaptuk. Az ebéd legyen zöldborsófőzelék és hurka. (Zsuzsi nagy örömére) Eszter kezdi kisütni a hurkát, de elkezd szaladni a tanya… Az egyik kecske elszabadult, az egyik ló meg beszorult. Persze mindkettőt megoldjuk, s mire Misi visszaér, már minden rendben. A nap nyugodtan telik a megszokott rendjében, etetés, itatás, lefekvés.

Szerda.

A szerdai ébredés, már fájdalmasabb volt. Eszternek fájt a háta. Izomláz, fáradtság. ..Délelőtti feladat a ganézás ismét. Zsuzsival meglepve tapasztaljuk, hogy nekünk persze sokkal több időbe telik kiganézni kettesben egy istállót, mint Marika néninek. Elmélkedünk a technikákról, hogyan lehet gyorsabban. Teljesen kipucoljuk, de még ott van a többi. …

Misi délutánra megint elmegy, de megérkeznek a szénáskocsisok, akik gyanútlanul lekötik a lovakat elkerítő madzagokat. A lovak pedig megindulnak kifelé, egyenesen ki a kert felé. Pillanatok alatt sikerül ugyan megállítani őket, de megint bebizonyosodik mit jelent az, hogy lóerő.

 

Csütörtök

Délelőtt: kis pihenés: Marika néni a család történetét meséli. Fényképeket nézegetünk. A kondérban rotyog a húsleves.

A nap legnagyobb kihívása telerakott ganéskocsit lepakolni a tűző napon az erdőn melletti réten. Hogy kicsit jobban mulassuk az időt, megállapodunk, hogy 100 lapátonként tartunk egy pihenőt.
Végre megértettem a „szarlapátolás” mint munkakör mély értelmét. Egy régi kollégám emlegette mindig az irodai munka során, hogy mi tulajdonképpen ezt végezzük.
Próbálunk fogadásokat kötni vajon hány óra lesz lepakolni a tényleg hatalmas kupacot. Hány óra alatt csinálná ezt meg Misi? Fél? A végén Zsuzsi győz: 1,5 óra alatt megvagyunk.

Esti feladat: palacsintasütés házi túróból, tojásból a szomszéd Janikának. Megható, hogy ez egy mekkora projektnek tud számítani ebben a környezetben, amibe az összes érintett be van vonva. Jani, aki már délelőtt megérkezett a házi túróval és tejföllel, majd délutánra a tojás is meglett. Marika néni, aki a tuti tésztát kikeverte szigorúan tej és cukor nélkül. A szomszédasszony Györgyi, aki átugrott este és az első sütéseket megkóstolta. És a 2 pesti lány, aki 2 tepsiben lenyomta a 30-40 palacsinta sütését. Tulajdonképpen valahogy egész nap erre készültünk, így az est fénypontja lett a palacsintasütés. Egy meditatív, kizökkentő és ünnepélyes tevékenység a fárasztó nap végén.
Igazán jól sikerül. A szomszéd asszony meg is jegyzi: „lányok, aki ilyen palacsintát tud sütni, az már férjhez mehet!”


Péntek

Készülődés. Utoljára etetés, reggeli készítés, még kiganézunk egy istállót ebédig. Marika néni szeme könnyes búcsúzáskor…

Köszönjük! Megérte, várjuk, hogy visszamehessünk!

 

Ui.: Látogasd meg a képgalériánkat is: https://picasaweb.google.com/115123179633310405126/VidekKaland2011