Taksz Lilla blogja

5. nap (ami valójában a hatodik) - Záró gondolat

Augusztus 15. A Miskolcról Budapestre tartó vonaton ülök. Ismét tömeg, de most nem voltam elég gyors a jegyvétellel, ezért már csak az első osztályon van hely. Nem baj, legalább itt még konnektor is van és meg tudom írni az utolsó bejegyzést.

4. nap - Eső

4:50-kor kelek, abban a tudatban, hogy ma 5-kor kezdünk. Egy idő után rá kellett jönnöm, hogy mégsem, de annyira nem bántam, mert nagyon kellemes idő volt reggel és olvastam egy kicsit, amíg megjöttek a többiek 6 körül. A fények is tök jók voltak, akkor jött fel a nap, csináltam egy pár képet is az üvegházakról.

3. nap - Kirándulás

A mai nap szuper volt. :)

A napi munka után (ami a krizantémok válogatásából és nagyobb cserépbe ültetéséből állt nagyrészt) elmentünk Tiszadobra, Szakács Roland gyümölcsösébe. Nagyon jó hely, szép a táj is és nagyon jó dolgokat láttam. 

2. nap - Nagytakarítás

A mai nap nagyrészt arról szólt, hogy teljesen kipakoljuk az üvegházat, amit a tegnapi bejegyzésben már említettem. :) Ma már mindneképp kész kellett lennie, mert nemsokára eper érkezik bele, de előtte még ki kellett fertőtleníteni. Most egy pár napig nem megyünk a közelébe.

1. nap - Akklimatizálódás

Kicsit nehezen ébredek reggel, de azért sikerül. A kertészetben dolgozók feltűnően frissebbek nálam, de azért próbálom tényleg hasznossá tenni magam. Ők egyébként kb 6-an vannak (én ma ötükkel találkoztam), és nagyon kedvesek. 6-kor kezdik a munkát, ami elég korán van, de így a legnagyobb hőségben már nem kell dolgozniuk. (Nekem csak 8-kor sikerült beállni, de holnap már sikerülni fog időben kezdeni.)

Az első feltűnő dolog a hatalmas hőség. Ez reggel még nem is annyira zavaró, de később, ahogy egyre magasabbra ért a nap, egyre inkább egy szaunához kezdett hasonlítani a hely. 

A munka maga nem olyan nehéz, és egész gyorsan telik vele az idő, de ebben a melegben azért eléggé fárasztó. Az egyik üvegházból pakoltuk át a virágokat a másikba, mert ez fertőtlenítésen fog átesni. Virágokat rá egy tálcára, a tálcákat egy kis polcos kocsira és úgy át a másik üvegházba. Elég sok munka van vele, de élvezhető. Pont a megfelelő mértékben monton. Annyira, hogy kikapcsolja az agyat, de mégsem válik unalmassá. Ha nem lenne ennyire meleg bent, akkor tényleg nagyon élvezném. 

Amúgy az egész üvegház fűtése és a melegvíz is egy 700 méter mély kút 50 fokos vízéből származik. Mindenre ezt a vizet használják a kertészetben. 

Egy csomó érdekességet láttam bent, amiről nem is tudtam, hogy létezik (vagy fel sem merült bennem kérdésként, hogy létezhet-e). Péládul egy gép (aminek nyilván nem tudtam megjegyezni a nevét), amivel gyorsabban lehet cserepekbe ültetni a növényeket. (Ez így nem hangzik olyan izgalmasan, de elsőre az volt.) 

Élvezem az itt töltött időt. Tanulni is tudok és valamiféle kikapcsolódásként élem meg a munkát. Nagyon más, mint amit otthon csinálok (tanulás vagy munka címszó alatt). Nem tudnám egyértelműen azt mondani, hogy nehezebb, jobb szó az, hogy más. Fizikálisan mindenképp fárasztóbb, mentálisan néha pihentetőbb. Jó érzés egész nap a virágok között, az üvegházakban lenni. A virágok nagyon szépek (bár túl sokat nem tudok felismerni közülük, talán a végére ez is változik) és annyi féle feladat van, hogy minden nap valami új élmény. És hiába dolgozzuk végig azt a 8 órát (vagy többet), mégsem annyira fárasztó és valamilyen értelemben kötetlen. Nyilván az én helyzetem nagyon különbözik azokétól, akik itt dolgoznak, az ő szemszögükből talán másmilyen a munka (illetve biztos más egy év, vagy több után, mint nekem egy nap után), de akkor is azt érzem, hogy ez sokkal inkább "embernek való" munka, mint például egy gyártósor stb. A körülmények és a közeg összehasonlíthatatlan. 

 

0. nap - Érkezés

Augusztus 10. Tömeg van a Miskolcra tartó IC-n. Ettől függetlenül szeretek vonatozni, főleg a fülkés vonatokon. Bár ez most pont nem az. 

Az út viszonylag gyors és zökkenőmentes, én pedig egy kicsit izgatott, vagy inkább várakozó vagyok. Mindig élmény új embereket megismerni.