Nagy Richárd blogja

Visszaszámlálás indul…

Másnap egész nap Tibivel kocsikáztunk, felkerestünk egy borvíz forrást is. (kép) A gyönyörű táj ellenére a hangulat kicsit melankolikus volt, mert tudtam, este indul a vonatunk vissza, Magyarországra.

Irány a nagy havasok…

Lám eljött ez a nap is. Felpakoltunk és elindultunk. Errefelé jellemző, hogy mindenkinek terepjárója van amikkel könnyebben lehet közlekedni itt a hegyes vidéken. Velünk tartott Csabi és Levente felesége is, valamint Levente kisfia.

Ki éjjel legény…

Még inni sincs időm…

Southfork is ide jár tanulni…

A reggeli felkelés meglepően jól sikerült. A fejés rendben lezajlott, majd ezután végre megkóstolhattam reggelire életem első puliszkáját. Rengeteg könyvet olvastam, ahol az erdélyi pásztorok életéről volt szó. Nekik egy alapétel a puliszka. És most a tányéromon vigyorgott, majd életre szóló barátságot kötöttünk.

Beindul az élet…

Szerencsére reggel nem kellett „korán” kelni (8 óra, ami helyi idő szerint 7) és sikerült kipihenni magam előre is. (és a celebek által sűrűn emlegetett jetlag-et is sikeresen kihevertem; ennyi médiaszemélyiség között már-már én is annak érzem magam így feljogosítva magam ilyen közhelyek puffogtatására).

A kezdetek…

Mivel is kezdjem a blogomat? Stílusosan, egy verssel:


Reményik Sándor: Atlantisz harangoz 


Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország,
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely faluk hangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ottfenn förgeteges éjben:
Erdély harangoz, harangoz a mélyben.