Dohanics Pál János blogja

Levél az óriástól

Ma reggel egy levél fogadott az asztalomon. Tudni illik, tegnap (szombaton) egész nap távol volt a magyar fiúcska. Közös programja volt a többi kalandorral. Mikor felkeltem már elment, s mire hazajött már aludtam. Nem tudtam vele beszélni, de szerencsére egy levélben leírta nekem hogy telt a napja. Erőst kalandos és élménydús lehetett, ahogy azt én, a leírása alapján elképzelem:

Kedves Krónikás!

Részlet az óriás naplójából

Minap észrevettem, hogy a magyar fiúcska naplót ír esténként, hát elhatároztam, hogy elolvasom. Máma, mikor kimentek Kápolnamezőre betakarni az utolsó adag szénát, fellopóztam a szobájába, s beleolvastam. Volt egy része, ahol itt használatos szavakat, jegyzett fel jelentéssel együtt. Néhányat kiírtam:
cseka - disznó
sommer - munkanélküli
murok - sárgarépa

Ha egy bárány elpusztul, sok bála születik.

Korán kel a tanya. Ma mennek betakarni a szénát az erdős kaszálóra és ott megvendégelik a prgram szervezőit es. Finom tokányt szeretnének főzni nekik, ahhoz viszont hús es kell. Óriás cimboránk először látott életében olyat, hogy bárányt levágnak. Gábor bácsi, András édesapja, vágta le, a fiúk meg segítettek. Szumma szummárum, nagyon finom volt az ebéd.

Hóó Szellő, hóó!

Mai rövid beszámólóm középpontjában a disznók, a szalma és egy meseszép angol telivér áll. 

Lázárfalvi "otthonom"