Blogok

Csíkdánfalva 2014.08.03

2014.08.03-án reggel 7.20-ra megérkeztünk Csíkszeredára. Vártak minket a székely gazdák.

Üdvözlések után elment a csapat egy része Csíkmadarasra, ahol egy kicsit pihentünk,beszélgettünk.

A gazdám Lukács Gábor már ott várt. Én elmentem vele Csíkdánfalvára. A két település egymás szomszédságában van.

 

2.nap

Fürödtél-e már sűrített levegővel? Azzal, amivel a kereket fújjuk fel a benzinkútnál. Mindennap meg vagyok győződve, hogy ennél koszosabb nem lehetek, de ma sikerült egy általam felfoghatatlan szintet megütni. A lefolyó simán eldugul tőlem. A mai projekt: lepakoltuk a szénát a csűrben. Az ipari alpinista és köztem egy alapvető különbség van: hogy ő be van biztosítva. Szédítő magasságok vannak a csűrben.

1.nap

Eszter, szeretsz-e takarni? - kérdezte Bibi,  András, a  fogadó gazdám, unokatestvére. A cserfes lánycsapat végigkísérte a napomat, s lelkesen magyaráztak mindent, én pedig bátran kérdeztem. még azt is, amit mástól nem mernék, mert tudnom kb. hülyének néznének. Reggel a nappal kelünk: nem nehéz rájönni, miért nincs szükség redőnyökre az ablakon.

0. nap

 

Hosszú, hosszú és méghosszabb vonatozás után megérkeztünk Csíkszeredába, hogy milyen volt a vonatozás ,azt mindenkinek a fantáziájára bízom, 14 óra a MÁV szolgáltatásait élvezve, hát nem egy TGV feeling.

Anitától tudtuk, hogy már nagyon izgatottak a gazdák akárcsak mi.

2. nap - Nagytakarítás

A mai nap nagyrészt arról szólt, hogy teljesen kipakoljuk az üvegházat, amit a tegnapi bejegyzésben már említettem. :) Ma már mindneképp kész kellett lennie, mert nemsokára eper érkezik bele, de előtte még ki kellett fertőtleníteni. Most egy pár napig nem megyünk a közelébe.

Egyszerűen szép

Az egész napos utazás után megérkeztünk Marosvásárhelyre. Ezután a fogadó gazdákkal a Tündér Ilona Vendégházban találkoztunk, ahol nagyon finom ételekkel, italokkal és jó muzsikával vártak ránk, így hosszúra nyúlt az este.

1. nap - Akklimatizálódás

Kicsit nehezen ébredek reggel, de azért sikerül. A kertészetben dolgozók feltűnően frissebbek nálam, de azért próbálom tényleg hasznossá tenni magam. Ők egyébként kb 6-an vannak (én ma ötükkel találkoztam), és nagyon kedvesek. 6-kor kezdik a munkát, ami elég korán van, de így a legnagyobb hőségben már nem kell dolgozniuk. (Nekem csak 8-kor sikerült beállni, de holnap már sikerülni fog időben kezdeni.)

Az első feltűnő dolog a hatalmas hőség. Ez reggel még nem is annyira zavaró, de később, ahogy egyre magasabbra ért a nap, egyre inkább egy szaunához kezdett hasonlítani a hely. 

A munka maga nem olyan nehéz, és egész gyorsan telik vele az idő, de ebben a melegben azért eléggé fárasztó. Az egyik üvegházból pakoltuk át a virágokat a másikba, mert ez fertőtlenítésen fog átesni. Virágokat rá egy tálcára, a tálcákat egy kis polcos kocsira és úgy át a másik üvegházba. Elég sok munka van vele, de élvezhető. Pont a megfelelő mértékben monton. Annyira, hogy kikapcsolja az agyat, de mégsem válik unalmassá. Ha nem lenne ennyire meleg bent, akkor tényleg nagyon élvezném. 

Amúgy az egész üvegház fűtése és a melegvíz is egy 700 méter mély kút 50 fokos vízéből származik. Mindenre ezt a vizet használják a kertészetben. 

Egy csomó érdekességet láttam bent, amiről nem is tudtam, hogy létezik (vagy fel sem merült bennem kérdésként, hogy létezhet-e). Péládul egy gép (aminek nyilván nem tudtam megjegyezni a nevét), amivel gyorsabban lehet cserepekbe ültetni a növényeket. (Ez így nem hangzik olyan izgalmasan, de elsőre az volt.) 

Élvezem az itt töltött időt. Tanulni is tudok és valamiféle kikapcsolódásként élem meg a munkát. Nagyon más, mint amit otthon csinálok (tanulás vagy munka címszó alatt). Nem tudnám egyértelműen azt mondani, hogy nehezebb, jobb szó az, hogy más. Fizikálisan mindenképp fárasztóbb, mentálisan néha pihentetőbb. Jó érzés egész nap a virágok között, az üvegházakban lenni. A virágok nagyon szépek (bár túl sokat nem tudok felismerni közülük, talán a végére ez is változik) és annyi féle feladat van, hogy minden nap valami új élmény. És hiába dolgozzuk végig azt a 8 órát (vagy többet), mégsem annyira fárasztó és valamilyen értelemben kötetlen. Nyilván az én helyzetem nagyon különbözik azokétól, akik itt dolgoznak, az ő szemszögükből talán másmilyen a munka (illetve biztos más egy év, vagy több után, mint nekem egy nap után), de akkor is azt érzem, hogy ez sokkal inkább "embernek való" munka, mint például egy gyártósor stb. A körülmények és a közeg összehasonlíthatatlan. 

 

0. nap - Érkezés

Augusztus 10. Tömeg van a Miskolcra tartó IC-n. Ettől függetlenül szeretek vonatozni, főleg a fülkés vonatokon. Bár ez most pont nem az. 

Az út viszonylag gyors és zökkenőmentes, én pedig egy kicsit izgatott, vagy inkább várakozó vagyok. Mindig élmény új embereket megismerni.

7. Nap - Elválás

Elérkezett az utolsó nap. Fájó szívvel gondolok a távozásra és ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül. Csodálatos volt ez az egy hét, amit itt tölthettem, Erdély e kis szegletében. Szeretettel fogok visszagondolni az itt eltöltött időre, az emberekre akiket megismertem és barátaimnak nevezhetem őket. Nem lehet szavakkal leírni, amit itt tanultam, mind a gazdálkodás mind az emberség részét. Nem hiszem, hogy valaha is napirendre fogok tudni térni a felett ahogy itt velem/velünk bántak az emberek. Befogadtak a családjukba és egy hétig mi is ide tartoztunk.

6. Nap - kirándulás

Ma reggel kissé későn keltem. Mikor feleszméltem higy mennyi az idő összekaptam magam és már mentem is kifelé. Az emberek addigra mindennel végeztek. Nekem már csak a nyulak etetése maradt. Megetettem őket és végeztem is a délelőtti munkával. Nagyon jó idő kerekedett. János bácsi betolatott a remorkával az udvarra és már meg is volt a következő feladat. A szerdan learatott és megázott búzát le kell pakolni. Mára már meg száradt es raktározható formába került.