Blogok

Kaszálás

2014 08 06

Gábor tanyáján le kellett vágni a füvet. Ehhez egy speciális kétütemű rezgővágót használt, ahogy a képen is van. Én és az ott lévő munkások mögötte menve szedtük rendbe húztuk össze a levágott füvet.

Ez egész nap eltartott, közben ebédeltünk finomat. Trágyát is pakoltam, meg megetettem a disznókat.

szemestakarmány darálás

2014.08.05

Második napom ügyintézéssel kezdődött. Gáborral be kellett menünk Csíkszeredára a hivatalba.

Később a nap folyamán elmentünk szemestakarmányért Karcfalvára. Ezt a szemestakarmányt ami kukorica rozs árpa volt, azt összekeverve ledaráltuk és zsákokba töltöttük.

Bálázás

2014 08 04

Első napomon Székelyföldön. Reggel tojásrántottával és kávéval kezdtem a napot. Ez a két dolog, amúgy kedvencem.

Csíkdánfalva 2014.08.03

2014.08.03-án reggel 7.20-ra megérkeztünk Csíkszeredára. Vártak minket a székely gazdák.

Üdvözlések után elment a csapat egy része Csíkmadarasra, ahol egy kicsit pihentünk,beszélgettünk.

A gazdám Lukács Gábor már ott várt. Én elmentem vele Csíkdánfalvára. A két település egymás szomszédságában van.

 

2.nap

Fürödtél-e már sűrített levegővel? Azzal, amivel a kereket fújjuk fel a benzinkútnál. Mindennap meg vagyok győződve, hogy ennél koszosabb nem lehetek, de ma sikerült egy általam felfoghatatlan szintet megütni. A lefolyó simán eldugul tőlem. A mai projekt: lepakoltuk a szénát a csűrben. Az ipari alpinista és köztem egy alapvető különbség van: hogy ő be van biztosítva. Szédítő magasságok vannak a csűrben.

1.nap

Eszter, szeretsz-e takarni? - kérdezte Bibi,  András, a  fogadó gazdám, unokatestvére. A cserfes lánycsapat végigkísérte a napomat, s lelkesen magyaráztak mindent, én pedig bátran kérdeztem. még azt is, amit mástól nem mernék, mert tudnom kb. hülyének néznének. Reggel a nappal kelünk: nem nehéz rájönni, miért nincs szükség redőnyökre az ablakon.

0. nap

 

Hosszú, hosszú és méghosszabb vonatozás után megérkeztünk Csíkszeredába, hogy milyen volt a vonatozás ,azt mindenkinek a fantáziájára bízom, 14 óra a MÁV szolgáltatásait élvezve, hát nem egy TGV feeling.

Anitától tudtuk, hogy már nagyon izgatottak a gazdák akárcsak mi.

2. nap - Nagytakarítás

A mai nap nagyrészt arról szólt, hogy teljesen kipakoljuk az üvegházat, amit a tegnapi bejegyzésben már említettem. :) Ma már mindneképp kész kellett lennie, mert nemsokára eper érkezik bele, de előtte még ki kellett fertőtleníteni. Most egy pár napig nem megyünk a közelébe.

Egyszerűen szép

Az egész napos utazás után megérkeztünk Marosvásárhelyre. Ezután a fogadó gazdákkal a Tündér Ilona Vendégházban találkoztunk, ahol nagyon finom ételekkel, italokkal és jó muzsikával vártak ránk, így hosszúra nyúlt az este.

1. nap - Akklimatizálódás

Kicsit nehezen ébredek reggel, de azért sikerül. A kertészetben dolgozók feltűnően frissebbek nálam, de azért próbálom tényleg hasznossá tenni magam. Ők egyébként kb 6-an vannak (én ma ötükkel találkoztam), és nagyon kedvesek. 6-kor kezdik a munkát, ami elég korán van, de így a legnagyobb hőségben már nem kell dolgozniuk. (Nekem csak 8-kor sikerült beállni, de holnap már sikerülni fog időben kezdeni.)

Az első feltűnő dolog a hatalmas hőség. Ez reggel még nem is annyira zavaró, de később, ahogy egyre magasabbra ért a nap, egyre inkább egy szaunához kezdett hasonlítani a hely. 

A munka maga nem olyan nehéz, és egész gyorsan telik vele az idő, de ebben a melegben azért eléggé fárasztó. Az egyik üvegházból pakoltuk át a virágokat a másikba, mert ez fertőtlenítésen fog átesni. Virágokat rá egy tálcára, a tálcákat egy kis polcos kocsira és úgy át a másik üvegházba. Elég sok munka van vele, de élvezhető. Pont a megfelelő mértékben monton. Annyira, hogy kikapcsolja az agyat, de mégsem válik unalmassá. Ha nem lenne ennyire meleg bent, akkor tényleg nagyon élvezném. 

Amúgy az egész üvegház fűtése és a melegvíz is egy 700 méter mély kút 50 fokos vízéből származik. Mindenre ezt a vizet használják a kertészetben. 

Egy csomó érdekességet láttam bent, amiről nem is tudtam, hogy létezik (vagy fel sem merült bennem kérdésként, hogy létezhet-e). Péládul egy gép (aminek nyilván nem tudtam megjegyezni a nevét), amivel gyorsabban lehet cserepekbe ültetni a növényeket. (Ez így nem hangzik olyan izgalmasan, de elsőre az volt.) 

Élvezem az itt töltött időt. Tanulni is tudok és valamiféle kikapcsolódásként élem meg a munkát. Nagyon más, mint amit otthon csinálok (tanulás vagy munka címszó alatt). Nem tudnám egyértelműen azt mondani, hogy nehezebb, jobb szó az, hogy más. Fizikálisan mindenképp fárasztóbb, mentálisan néha pihentetőbb. Jó érzés egész nap a virágok között, az üvegházakban lenni. A virágok nagyon szépek (bár túl sokat nem tudok felismerni közülük, talán a végére ez is változik) és annyi féle feladat van, hogy minden nap valami új élmény. És hiába dolgozzuk végig azt a 8 órát (vagy többet), mégsem annyira fárasztó és valamilyen értelemben kötetlen. Nyilván az én helyzetem nagyon különbözik azokétól, akik itt dolgoznak, az ő szemszögükből talán másmilyen a munka (illetve biztos más egy év, vagy több után, mint nekem egy nap után), de akkor is azt érzem, hogy ez sokkal inkább "embernek való" munka, mint például egy gyártósor stb. A körülmények és a közeg összehasonlíthatatlan.