Másnap egész nap Tibivel kocsikáztunk, felkerestünk egy borvíz forrást is. (kép) A gyönyörű táj ellenére a hangulat kicsit melankolikus volt, mert tudtam, este indul a vonatunk vissza, Magyarországra.
Utolsó élményként sikerült még felmennem a csíkszenttamási templom tornyába, amelyben 3 harang lakik (MR1 után szabadon). Még egyszer végig tudtam pásztázni minden oldalról a falut, a völgyet, ami nem csak szállást, hanem otthont is adott nekem és az embereket, akik nem turistaként, hanem családtagként kezeltek az elmúlt 10 napban. Ezekért az életre szóló élményekért örökre hálás leszek nekik.
Miután (sajnos csak majdnem) mindenkitől búcsút vettem minden földi finomsággal megpakolva útnak indultunk csíkszeredai állomásra a vonathoz. A búcsú nehéz volt, de megbeszéltük a kapcsolat nem szakad meg, télen ha minden igaz újra jövünk egyet „székelykedni”.
